Az emberek hite elveszett, mostmár semmit sem hisznek el az ENSZ-nek
A szervezet szerepkörének csökkentése lehet a megoldás, miután az évtizedes problémák az utóbbi hetekben még inkább felerősödtek. Az egykor fontos kezdeményezés mára szinte minden jelentőségét elvesztette, és az ENSZ képtelen bármit is kezdeni az újra és újra felbukkanó konfliktusokkal.
1947 óta, amikor az ENSZ Közgyűlése megszavazta Palesztina zsidó és arab államokra való felosztását, a szervezet a közel-keleti válságokkal küzd.
Az elmúlt évtizedekben az izraeli–palesztin konfliktusról az ENSZ-ben folytatott viták ugyanazzal az alapvető dinamikával zajlottak: az Egyesült Államok vétójogával megakadályozza Izrael bírálatát a Biztonsági Tanácsban, míg az arab államok a fejlődő országokat a palesztinok védelmére szólítják fel.
A Hamász október 7-i, Izrael elleni támadását követő hetekben az ENSZ-ben zajló vita nagyrészt ezt a megszokott mintát követte.
Az Egyesült Államok megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács tűzszünetre szólítson fel a Gázai övezetben, de nem tudta blokkolni a Közgyűlés október végén nagy többséggel elfogadott határozatát, amely „humanitárius tűzszünetet” követelt – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkében Richard Gowan, az International Crisis Group ENSZ-kapcsolatokkal foglalkozó igazgatója.
Azonban az ENSZ New York-i és genfi irodáiban dolgozó diplomaták szerint ez a válság más, így hatásai Izraelen és a Gázai övezeten túl magára az ENSZ-re is kiterjedhetnek.
Figyelmeztetéseik részben a Hamász brutalitására, az izraeli bombázások növekvő gázai halálos áldozatainak számára, valamint a regionális eszkaláció kockázatára reagálnak.
AZ ENSZ JÖVŐJÉVEL KAPCSOLATOS SZÉLES KÖRŰ PESSZIMIZMUS AZONBAN A SZERVEZETEN BELÜLI BIZALOMVESZTÉST IS TÜKRÖZI.
A szkepticizmus egy olyan intézmény hatékonyságával kapcsolatban, amelyet a huszadik századi hatalmi viszonyok tükrözésére és a háború utáni problémák kezelésére terveztek, aligha új keletű.
Az elmúlt évben azonban az ENSZ minden eddiginél irányíthatatlanabbnak tűnt, és képtelen volt reagálni a szudáni és hegyi-karabahi azeri és örmény erőszakos fellángolásoktól a nigériai puccsig terjedő válságokra.
A Biztonsági Tanács diplomatái szerint az Oroszország és a Nyugat között Ukrajnával kapcsolatban fennálló feszültségek – amelyek a 2022 februárjában történt orosz invázió óta számos eredménytelen ENSZ-vitát váltottak ki – aláássák az Afrikában és a Közel-Keleten felmerülő, egymástól független kérdések megvitatását.
Szeptemberben António Guterres ENSZ-főtitkár a Közgyűlés éves ülésén arra figyelmeztetett, hogy „nagy törés” fenyeget a globális kormányzási rendszerben.
AZ IZRAEL ÉS A HAMÁSZ KÖZÖTTI HÁBORÚ AZZAL FENYEGET, HOGY MEGADJA A KEGYELEMDÖFÉST AZ ENSZ HITELESSÉGÉNEK A VÁLSÁGKEZELÉSBEN.
A nemzeti kormányoknak és az ENSZ tisztviselőinek hamarosan szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy a világszervezet hogyan járulhat hozzá a békéhez és a biztonsághoz egy olyan időszakban, amikor a nagyhatalmak közötti közös alapok napról napra szűkülnek.
A hidegháború vége óta az államok és a civil társadalmi szervezetek megszokásból az ENSZ-t kérik fel a kisebb és nagyobb konfliktusok kezelésére.
Most azonban úgy tűnik, hogy az intézmény saját geopolitikai korlátaiba ütközik.
A szerző szerint a mai korban az ENSZ-nek csökkentenie kell ambícióit.
A biztonsági kérdésekben a szervezetnek korlátozott számú prioritásra kell összpontosítania, és a válságkezelést át kell adnia másoknak, amikor csak teheti.
Bizonyos nemzetközi problémák továbbra is olyan koordinációt igényelnek, ami csak az ENSZ-ben lehetséges.
Még akkor is, amikor a versengő országok látszólag felhagynak a diplomáciával, az intézmény továbbra is olyan hely marad, ahol az ellenfelek tisztázhatják nézeteltéréseiket, és megtalálhatják az együttműködés lehetőségeit.
Ahelyett, hogy hagynák, hogy a jelenlegi konfliktusok szétszakítsák az intézményt, a nemzeti kormányoknak és az ENSZ tisztviselőinek egyaránt azon kell dolgozniuk, hogy megőrizzék a legfontosabb funkciókat.
Lefelé tartó spirál
Az ENSZ-szel szembeni bizalmi válság azóta erősödik, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Az azt követő hetekben diplomaták attól tartottak, hogy a nagyhatalmak közötti feszültségek megbénítják az ENSZ-t.
Eleinte úgy tűnt, hogy félelmeik alaptalanok voltak. Oroszország, az Egyesült Államok és európai szövetségesei heves vitákat folytattak az ukrajnai háborúról, de más ügyekben továbbra is folytatták az egyeztetést.
A Biztonsági Tanácsnak például sikerült új szankciórendszert bevezetnie a Haitit terrorizáló bandákkal szemben, és megállapodott egy új mandátumról, hogy az ENSZ együttműködjön a kabuli tálib kormánnyal az afgánoknak szánt segélyek eljuttatása érdekében.
Úgy tűnt, hogy Oroszország és a Nyugat egyaránt hajlandó az ENSZ legerősebb szervét az együttműködés terepeként használni.
Eközben az Egyesült Államok és szövetségesei jelentős támogatást nyújtottak Ukrajnának a Közgyűlésben az orosz agresszió elítélésére irányuló szavazások alatt.
Az idei év első hónapjaiban sok diplomata remélte, hogy az ENSZ meg fogja őrizni a közös fellépésre való képességét, még akkor is, ha számos tagja szemben áll egymással az ukrajnai háború miatt.
Tavaszra ez a törékeny egyensúly kezdett megbomlani. Oroszország egyre gyakrabban lépett fel kerékkötőként az ENSZ-ben.
Júniusban Moszkva a mali kormánnyal – amely a Kreml által támogatott Wagner katonai magáncéghez fordult biztonsági támogatásért – játszott össze, hogy az ENSZ békefenntartóit arra kényszerítse, hogy vonuljanak ki az ország területéről, és ezzel egy évtizedes missziónak vessenek véget.
Júliusban Oroszország megvétózta a Biztonsági Tanács 2014 óta érvényben lévő megbízatásának megújítását, amely szerint az ENSZ segélyszervezetei segélyt szállíthatnak a lázadók által ellenőrzött északnyugat-szíriai részekre.
Moszkva kilépett a fekete-tengeri gabonakezdeményezésből is, amely az ENSZ és Törökország által 2022 júliusában közvetített megállapodás, és amely lehetővé tette, hogy Ukrajna orosz beavatkozás nélkül exportálhasson mezőgazdasági termékeket.
A közel-keleti háború kiemelte az ENSZ-diplomácia egyre élesebben változó megközelítését.
Az izraeli–palesztin konfliktus korábbi fellángolásaikor, beleértve a 2021 májusában Gázában kitört erőszakot is, Oroszország és Kína tartózkodott attól, hogy túl hangosan bírálja az Egyesült Államok szerepvállalását az ENSZ-ben.
Ezúttal Kína ismét elkerülte a vitát, és megjegyzéseit a tűzszünetre való felhívásra korlátozta.
OROSZORSZÁG AZONBAN MINDENT ELKÖVETETT, HOGY KIHASZNÁLJA A HELYZETET.
Miután az Egyesült Államok október közepén megvétózta a Biztonsági Tanács határozatát, amely humanitárius segítségnyújtásra szólított fel Gáza számára, Oroszország ENSZ-nagykövete, Vaszilij Nebenzia sajnálkozott „amerikai kollégáink képmutatása és kettős mércéje” miatt, és utalt arra, hogy Washington talán azért szítja a háborút, hogy fellendítse az amerikai fegyvereladásokat.
Az, hogy Oroszország a konfliktust pózolásra használta, bosszantotta a Biztonsági Tanács többi tagját, akik a humanitárius kérdésekben keresték a közös álláspontot, sőt még az arab államokat is, amelyek azt gyanítják, hogy Moszkva saját céljaira használja ki a palesztinok szenvedését.
Ha Oroszország felborzolta a kedélyeket az ENSZ-ben, akkor az, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül támogatta Izraelt, még nagyobb diplomáciai kárt okozott. A hatások a Közgyűlésben a legvilágosabbak, ahol
AZ UKRAJNÁT KORÁBBAN TÁMOGATÓ ÁLLAMOK KOALÍCIÓJA A GÁZAI ÖVEZET MIATT SZÉTHULLOTT.
Október 27-én a Közgyűlés 120 igen, 14 nem és 44 tartózkodás mellett elfogadott egy határozatot, amely „humanitárius tűzszünetet” követelt Izrael és a Hamász között.
Az Egyesült Államok a határozat ellen szavazott, arra hivatkozva, hogy a szöveg nem ítéli el a Hamászt az atrocitásaiért.
Az európai országok megosztottak voltak, néhányan mellette, néhányan ellene szavaztak, néhányan pedig tartózkodtak.
Ennek következményei előre láthatóak voltak.
A fejlődő országok diplomatái bizalmasan jelezték, hogy a palesztinokkal való nyugati szolidaritás hiánya miatt a jövőben elutasíthatják az Ukrajnát támogató ENSZ-határozatokat.
Ez a megosztottság valószínűleg aláássa az Egyesült Államok közelmúltbeli törekvését, hogy az ENSZ-ben javítsa kapcsolatait a globális Déllel.
A Biden-kormányzat a Biztonsági Tanács reformját szorgalmazta, amely olyan nagyhatalmaknak, mint Brazília és India, nagyobb beleszólást biztosítana a testületben, és ígéretet tett arra, hogy együttműködik a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal annak érdekében, hogy az eladósodott fejlődő országok számára biztosítsa a szükséges finanszírozást.
A jelenlegi konfliktus előtt Washington ez utóbbi gesztusokkal csak óvatos előrelépést tett: a szegény országok értékelik a kedves szavakat, de a pénzre még mindig várnak.
Most a Biden-kormányzat Izraellel és Gázával kapcsolatos álláspontja semmissé teheti az addig elért sekély eredményeket.
Mi lehet a megoldás?
A szerző szerint még ha a Biztonsági Tanács jelentéktelenné is válik, az ENSZ szélesebb intézményrendszere akkor is jelentős szerepet játszhat a nemzetközi konfliktuskezelésben.
Az ENSZ segélyszervezetei egyedülálló képességekkel rendelkeznek az erőszak hatásainak enyhítésére és megfékezésére, valamint a jelenlegi költségvetési gondok ellenére is folytatják működésüket.
Az ENSZ tisztviselői a konfliktusmegelőzés olyan módjait is keresik, amelyek nem a Biztonsági Tanács felügyeletén alapulnak, például a Világbank pénzeszközeinek felhasználásával, hogy támogassák a gyenge államokban az alapvető szolgáltatásokat.
A geopolitikai feszültségek időszakában az ENSZ nem biztos, hogy vezető szerepet vállal a nagyobb válságok megoldásában, de a peremen sokat tehet a kiszolgáltatottak védelmében.
A közel-keleti és ukrajnai háborúk, valamint a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültségek megnehezítik és egyben létfontosságúvá is teszik a nemzetközi együttműködést.
Az elmúlt hetekben és hónapokban számos ENSZ-tisztviselő és diplomata aggódott amiatt, hogy a szervezet szabadesésben van.
De ha az ENSZ az új globális realitásokhoz igazodva korszerűsíti diplomáciai és biztonsági szerepét, akkor még mindig talpra állhat – írja a szerző.
