A minap feldobta az internet Novák Katalin lemondáskor elmondott “szózatát”.

“Tisztelt számomra oly kedves magyar emberek határon innen és túl, most Önökhöz szólok!
…Magyar emberként azt várnám a köztársasági elnöktől, hogy ne hibázzon, ha mégis akkor nézzen szembe azokkal, akiknek felelősséggel tartozik..
Lemondok a köztársasági elnöki tisztségről!”

Ez eddig rendben is van. Csakhogy van még egy figyelemre méltó mondat a volt köztársasági elnök utolsó beszédében:

“….hiszek a becsületben és az egyenes tartásban.”

Szép mondat, ami értelmet csak abban az esetben nyerhet, ha mindeközben nem él azokkal az úgynevezett járandóságokkal, amik a becsületben eltöltött hivatali idő után megilletik a volt hivatalnokot (?).

Röviden, ha hibázott, s ezért lemondott, akkor hitem szerint az ezzel járó dolgokról - pénzről, lakásról, személyzetről, s más előnyökről - is lemondott.

Talán nem kellene elvárnia

"a számára oly kedves magyar emberektől határon innen és túl, hogy ezért a teljesítményért élete végéig eltartsuk."

Ez csak az én - téves - elképzelésem lenne?

Szerző. Juszt László