Jól látszik, hogy az állam több mint tíz évig magára hagyta a tanárokat. Az elkezdődött béremelésekkel együtt is a magyar pedagógusok keresnek az egyik legrosszabbul az unióban, a magyar állam pedig a legkevesebbet költi az oktatásra GDP-arányosan. Mindezek – és sok egyéb tényező – miatt jócskán lecsökkent a tanárképzésre jelentkezők száma, és mintegy 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből.

A pedagógushiány hosszú távú, fenntartható megoldásáról készített vitairatot a közelmúltban Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöki főtanácsadója, korábbi nagykövet vezetésével egy MNB-s szakértői csapat, amelynek tagjai Asztalos Péter, Kiss Donát Márk, Marmoly Nándor, valamint Szalai Ákos. A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) szervezésében a tanulmánnyal kapcsolatban folytatott eszmecserét – Szapáry György mellett – Csapodi Csaba matematikus, az ELTE Tanárképző Központjának igazgatója és Csath Magdolna, az MTA doktora, a Nemzeti Versenyképességi Tanács korábbi tagja, az MKT Innovációs Szakosztályának alelnöke, valamint Pleschinger Gyula, az MKT elnöke, a Monetáris Tanács tagja.

„Versenyképesség szempontjából a tudás rendkívül fontos fegyver. Ahhoz, hogy Magyarország valóban a felzárkózás ösvényére lépjen, elengedhetetlen az ehhez szükséges tudás, innováció megléte, amihez kellő létszámú aktív pedagógustársadalomra van szükség” – adta meg az alaphangot Pleschinger Gyula.

„A pedagógusi pálya vonzerejének csökkenése mögött meghúzódó okok feltárása érdekében mélyfúrást végeztünk, és a megkezdett bérrendezésen túlmutató javaslatokat fogalmaztunk meg a kihívások kezelésére” – vázolta a vitairat kiindulópontját Szapáry György, aki csapatával számos iskolában, illetve az ott tanító pedagógusokkal készített interjúk keretében készítette el a tanulmányt.

Felfelé terebélyesedő korfa, 16 ezer pedagógus hiányzik

A pedagógusok korfája és a pedagógusképzésre felvettek számának trendszerű csökkenése miatt a köznevelési és -oktatási pálya utánpótlása jelenleg nem biztosított: a pedagógusképzésre felvettek száma az elmúlt 4 évben közel negyedével csökkent a megelőző időszakhoz képest, így a pedagógusi pályára újonnan belépők száma várhatóan kevesebb mint a fele lesz a következő években a nyugdíjba vonuló pedagógusok számának – írja a tanulmány.

 

 

 

A következő években éves szinten várhatóan 4-5 ezer pedagógus fog nyugdíjba vonulni, miközben a nappali munkarendben felvett új belépők száma (akikből nagy valószínűséggel ténylegesen pedagógus is lesz) a jelentkezők számának általános csökkenése, az egyetemi lemorzsolódás, illetve az egyetemet követő azonnali pályaelhagyás következtében várhatóan nem fogja elérni a 2,5 ezer főt. Mindez tovább növelheti majd a betöltetlen oktatási álláshelyek számát, ami az elmúlt 5 évben 85 százalékkal emelkedett – vagyis nincs messze a duplázódástól.

Az üres álláshelyek és a nyugdíjas visszafoglalkoztatottak száma alapján jelenleg nagyságrendileg 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből.

 

 

 

A magyar köznevelési rendszer tehát számos kihívással küzd, amelyek közül a legégetőbb a pedagógusok stabil utánpótlásának biztosítása. A pedagógusok korosztályos megoszlása rendkívül kedvezőtlen, a jelenlegi trendek fennmaradása esetén a következő évtizedben nyugdíjba vonuló pedagógusokat nem tudják majd pótolni a pályára belépő pályakezdők.

A megfelelő létszámú és minőségű pedagógustársadalom alapvető gazdasági érdek. „Az oktatási rendszer különböző szintjei egymásra épülnek, így a jó alapok elengedhetetlenek az eredményes működéshez. A megfelelő alaptudással és alapkészségekkel rendelkező fiatalok biztosítása a köznevelési rendszer feladata, enélkül sem a szakképzési, sem a felsőoktatási rendszer nem tudja megfelelő módon ellátni feladatát. A köznevelési rendszer fejlesztése tehát társadalmi és gazdasági érdek egyszerre, a jövőbe történő beruházás egyik legfontosabb csatornája” – mondta Szapáry György.

A pedagógusi pálya megbecsültségének helyreállítása és így a megfelelő utánpótlás biztosítása komplex megközelítést igényel. Bár nagyon fontos, a pedagógusi bérek emelése önmagában nem oldja meg a kialakult helyzetet, ennél összetettebb válaszokra van szükség. Az elmúlt években, évtizedekben rengeteg pedagógus hagyta el a pályát, az ő iskolákba történő visszacsábításuk rövid távon is képes lehet enyhíteni az oktatási intézményekben tapasztalt tanárhiányt. Hosszú távon azonban az újonnan pályára lépők számának stabilan magasan tartása a feladat, ám ezen a csatornán keresztül legjobb esetben is csak 4 év múlva érkezhetnek növekvő számban új pedagógusok az iskolákba.

„A pedagógusok életkori megoszlása miatt az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még el tudjuk kerülni a jelentős tanárhiányt a köznevelésben. Ehhez azonban sürgős és jelentős beavatkozások szükségesek, amelyeknek az oktatáspolitikai kérdések közgondolkodásban lévő erőteljes jelenléte miatt széles körű társadalmi konszenzuson kellene alapulniuk” – hangsúlyozta Szapáry György.

 

 

 

Méltánytalanul alacsony fizetés

A pedagógusok bére Magyarországon a bérrendezés idei megkezdése ellenére továbbra is az egyik legalacsonyabb az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet)-országok között a felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagbéréhez viszonyítva. A pedagógusbérek érdemi felzárkóztatása 2024-ben több mint 10 év után vette kezdetét. 2023. július 15-ig a 2014-es minimálbérhez volt kötve, amely 2023-ban már csak a 44 százaléka volt az aktuális minimálbérnek. A bértábla nem változott az ezt megelőző években, ugyanakkor három hullámban, összesen 32 százalékos szakmai pótlékot vezettek be, ám a kezdő pedagógusok bére így is csak a garantált bérminimum szintjét érte el.

2023 második fél évében ideiglenesen a régi bértáblára épülő, ám besorolásonként új minimális bért meghatározó rendszer lépett életbe, így a pedagógusi szakvizsgával rendelkezők fizetése minimum havi bruttó 410 ezer forintra emelkedett. 2024. január 1-től ismét új rendszert vezettek be, amelyben az egyes besorolásokhoz új bérsávokat határoztak meg úgy, hogy a korábbi szinthez képest átlagosan 32,2 százalékkal emelkedett a pedagógusok bére. „A pedagógusokkal folytatott személyes interjúk alapján a korábbi béreket a pedagógusok méltánytalannak tartották, és nem értették, hogy az ő diplomájuk miért ér kevesebbet, mint bármely más felsőoktatási végzettség” – mondta Szapáry György.

A kormány tájékoztatása szerint 2024 januárjában átlagosan 32,2 százalékkal emelkedett az óvónők, a tanárok és a szakképzésben oktatók átlagos bére. Ennek eredményeként

a köznevelésben foglalkoztatott teljes munkaidős pedagógusok átlagbére bruttó 672 ezer forint lett.

A tervek szerint 2025-ben újabb 21 százalékos átlagbéremelés lesz, míg 2026-ra az Európai Unióval közösen kijelölt cél, hogy a pedagógusok bére elérje a diplomásátlagbér 80 százalékát, amihez a kormány előzetes számításai szerint bruttó 880 ezer forintra kell majd emelni a pedagógusok átlagos fizetését.

 

 

 

A béremeléshez mélyebben kellene az államkasszába nyúlni, azonban az OECD-tag európai uniós országok közül Magyarország a 2. legalacsonyabb GDP-arányos összeget fordítja állami forrásból alap- és középfokú oktatásra. A magyar állami kiadási szint (2,4 százalék) alacsonyabb a V3-országok (3,0 százalék) és az európai uniós országok (3,1 százalék) átlagnál.

Az állami kiadások alacsony szintje miatt a magyar családoknak is jelentős áldozatokat kell hozniuk a gyermekeik oktatása érdekében: a teljes hazai közoktatási kiadások 14,9 százaléka magánforrásból származott 2020-ban, ami a legmagasabb érték az OECD-tag európai uniós országok között, és több mint kétszerese az uniós országok átlagának (6,6 százalék). A magánkiadások magas aránya az oktatáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeire utal. A magas hazai magánkiadási arányban szerepet játszik az állami rendszertől eltérő szemléletű oktatást biztosító magániskolák egyre növekvő száma, illetve hogy a szülők jelentős része érzi szükségét iskolán kívüli különóráknak, korrepetációnak.

A magánkiadások zömében a jobb módú családok diákjait és azok iskoláit segítik, tovább mélyítve a lemaradást a csak állami forrásból finanszírozott szegényebb települések iskoláival és tanulóival szemben.

 

 

 

Túlságosan befolyásoló a családi háttér

A köznevelésben megjelenő problémák az eredményekben is tükröződnek. Magyarország ugyan átlagos eredményeket ért el a PISA-tesztekben, ám több volt szocialista ország is az élvonalban van. Az igazi problémát az jelenti, hogy nálunk az egyik legmeghatározóbb a családi háttér jelentősége az elért eredményekben. A szerényebb családi háttérrel rendelkező gyerekek nagyobb arányban élnek vidéken kisebb városokban és falvakban, ahol az ország népességének több mint 60 százaléka él. Ezekről a területekről különösen nagy a pedagógusok elvándorlása, és nehéz a pótlásuk. Ezt természetesen megsínyli az oktatás színvonala is. Egy csökkenő népességgel szembesülő országban különösen létfontosságú, hogy minden ember megszerezze azt a tudást, ami szükséges a minőségi fenntartható növekedés biztosításához.* Az igazi növekedési tartalék a leszakadó rétegek felzárkóztatásában van, az eleve erős elitképzés tovább erősítése csak marginális gazdasági haszonnal tud járni.

A korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon a negyedik legmagasabb uniós szinten, és számottevően kedvezőtlenebb, mint a többi visegrádi ország értéke. A végzettség nélküli iskolaelhagyás mértéke itthon 11,6 százalék volt 2023-ban, ami magasabb az uniós (9,5 százalékos) és a régiós (5,5 százalékos) országok átlagánál, illetve kismértékben a 2010-es hazai szintnél (10,8 százalék) is. További kedvezőtlen jelenség, hogy az általános iskolák, a leterhelt pedagógusok és a szülők sem érdekeltek a leszakadó, nehéz hátterű diákok megbuktatásában, jobban megéri átengedni a problémás tanulókat, mint külön erőfeszítéssel ugyanazon a szinten tartani őket. Így sok diák úgy éri el a középfokú képzést (jellemzően a szakképzési rendszert), hogy nem rendelkezik azokkal az alapvető készségekkel, amelyek szükségesek lennének e képzések elvégzéséhez. 

 

 

 

10+1 javaslatot dolgoztak ki

Az MNB vitairatának készítői a helyzet felmérését követően 10+1 oktatáspolitikai javaslatot dolgoztak ki a pedagógusok utánpótlásának stabil biztosítása és az oktatási rendszer fenntarthatósága érdekében.

A pedagógusok számára járó társadalmi megbecsülés és így a pedagógusok utánpótlásának biztosításához elengedhetetlen a pedagógusi bérek további, a már bevezetett bérfejlesztés feletti jelentős emelése és egy hosszú távon kiszámítható bérezési modell ismételt kialakítása

– állapítják meg. A méltányos javadalmazási rendszer és a bérek értékállóságának biztosítása ugyanakkor önmagában nem lenne elegendő a pedagógusok helyzetének átfogó rendezéséhez, ennél komplexebb megközelítés szükséges. A javaslatok ennek megfelelően túlmutatnak a bérrendezés kérdésén, és a pedagógusok mindennapi terheinek csökkentését, illetve szakmai fejlődésének biztosítását is célozzák. A megfogalmazott javaslatok teljesülése a pályaelhagyás mértékének csökkentésével egyszerre volna képes biztosítani a rendszer rövid távú „túlélését”, a pedagógusi pálya tartósan vonzóbbá tételével pedig a hosszabb távú fenntarthatóságot.

 

 

1. Jelentős általános béremelés a megkezdett bérfejlesztésen felül

A kormányzati terveknél jelentősebb mértékű vagy legalább gyorsabb ütemű béremelésre lenne szükség a pedagógusok utánpótlásának tartós biztosítása érdekében. A Tanári Béremelési Alap 340 milliárd forint bruttó bérköltséggel számol a 2024. évre nézve, ami a szociális hozzájárulási adótól, a személyi jövedelemadótól, valamint a társadalombiztosítási járuléktól eltekintve több mint 200 milliárd forint nettó bérkiáramlást jelent. A tanulmány két potenciális bérfejlesztési pályát mutat be:

• az átlagos pedagógus fizetés emelése a felsőfokú végzettségűek átlagbérének 80 százalékáig, ami nagyságrendileg megegyezik a kormány által tervezett béremeléssel, ám annál gyorsabban kerülne megvalósításra;
• az átlagos pedagógusi fizetés emelése a meghatározott célértékek 100 százalékáig, ami megegyezik az érdekvédelmi szervezetek által javasolt béremelésekkel.

A fenti pályák költségvetési hatásait a 2023. májusi járulékbevallások, valamint a 2024. évre feltételezett átlagos bérdinamikák alapján becsülték. A béremelés mértékét a diplomásátlagbér arányában javasolják meghatározni, mivel ez az a mutató, ami hosszabb távon is megalapozza a pedagógusbérek értékállóságát, és a leginkább alkalmas nemzetközi összehasonlításra – jegyezték meg.

 

 

2. Felzárkózó településeken dolgozó pedagógusok differenciált béremelése

A hátrányos helyzetű településeken fokozottan nehéz a pedagógus-utánpótlás biztosítása. Annak érdekében, hogy ezek a tanulók is hozzáférjenek a minőségi oktatáshoz, a hátrányos helyzetű településen dolgozó pedagógusok számára újonnan bevezetett kiegészítő béremelés lépcsőzetessé alakítását javasolják. Érdemes lenne ugyanakkor a most támogatásba bevont településeken belül létrehozni egy kiemelt csoportot, ahol egy még ennél is nagyobb mértékű béremelést valósítanak meg – írják.

3. Rendszeres béremelés a diplomásátlagbér dinamikájához kötötten

Az általános pedagógusbér-emelés mellett a jövőbeli béremelések logikájának átalakítása is szükséges, mivel a kiszámítható béremelési pálya hiánya jelenti az egyik legkomolyabb kihívást a pedagógus-utánpótlás biztosításában. A tanulmány szerzői javasolják, hogy a jövőben a pedagógusi átlagbér növekedési ütemét a diplomásátlagbér növekedési üteméhez kapcsolják. Ahogy azt is, hogy a jövőben ne a kormány közvetlen döntésétől függő minimálbér legyen a rendszeres béremelés elvi alapja, hanem a munkaerőpiaci folyamatoktól függő diplomásátlagbér, amely egyben a kormányzat fő viszonyítási pontja is.

4. Pedagógusi előmeneteli rendszer finomhangolása

A pedagógusokkal készített személyes interjúk alapján a pedagógusi előmeneteli rendszer elvei alapvetően megfelelőek, azonban több helyen is finomhangolásra szorulnak – állapítja meg a vitairat. Az alábbi kisebb átalakításokat látják kívánatosnak:

• Kategóriák sűrítése: a pálya megtartó erejének növelése érdekében (főként az elmúlt években tapasztalt dinamikus nemzetgazdasági béremelkedés mellett) a bértáblában a kategóriák 1–2 éves sávokká történő átalakítását javasolják.
• Gyakornoki rendszer átalakítása: a pedagógusok sérelmezik, hogy a diploma megszerzése után csak gyakornokként vállalhatnak munkát. Ennek kezelése érdekében a gyakornoki előmeneteli szint kerüljön átnevezésre tanárjelöltre, illetve az időtartama rövidüljön le a mostani 2 évről 1 évre.
• Pedagógus II. minősítés teljesítésének ösztönzése: kerüljenek bevezetésre erőteljesebb ösztönzők, amelyek támogatni tudják a pedagógusok ilyen irányú önfejlesztését.
• Hiánytárgyakat oktató szaktanároknak bevezetett pótlék: azon tantárgyak esetében, ahol kiemelkedően magas a betöltetlen álláshelyek száma (elsősorban természettudományos tantárgyak), illetve ahol magasabb a pályaelhagyás mértéke a munkaerőpiac elszívóereje miatt (elsősorban informatika és angol) kerüljön bevezetésre egy, legalább az alapbér 10 százalékos mértékét elérő pótlék.
• Továbbképzések támogatása: a tankerület költségvetésének meghatározott százalékát csak a pedagógusok továbbképzésének támogatására lehessen fordítani, továbbá a pedagógusok képzése számítson bele a munkaidejükbe.

5. A túlórák és a helyettesítések térítése

A javaslatok azt is tartalmazzák, hogy a pedagógusok által végzett többletmunkát a bérezési rendszerben is jobban elismerjék. A tanárhiány miatti túlórák, illetve más hiányzó tanárok óráinak helyettesítése egyre növekszik, miközben jelenleg ezek nem feltétlenül jelentenek többletjövedelmet az extra munkát végző pedagógusok számára, akik így nem motiváltak arra, hogy több feladatot vállaljanak. A többletmunka elismerése érdekében be kell vezetni a túlórák és a helyettesítések azonnali térítését. Hasonló megoldás már megvalósult a bölcsődei nevelők esetében.

6. Jutalmazási rendszer ismételt kialakítása

2024 szeptemberétől a bérezési rendszer már részben a pedagógusok teljesítményére fog épülni, illetve számos béren kívüli juttatás lehetőségét is megteremti. 2-3 olyan, a teljesítményértékelés eredményeire építő motivációs célú jutalmazási modell kidolgozását tartanak célszerűnek, amelyek közül az iskolák kiválaszthatnák a számukra legkedvezőbbet.

7. Pedagógusok munkáját segítő szakemberek számának növelése

A pedagógusok által érzékelt leterheltség részben abból fakad, hogy nincs elegendő, a munkájukat segítő szakember az iskolákban, így sok esetben olyan tevékenységet kell végezniük, ami nem szorosan kapcsolódik az oktatási feladatukhoz, és amelyek ellátására nincsenek is felkészítve. A magyar pedagógusok a béremelések után az adminisztrációs terhek csökkentését jelölték meg a második legfontosabb fejlesztési iránynak.

A személyes interjúk alapján a magyar oktatási rendszerben bevett gyakorlat, hogy olyan tevékenységeket is pedagógusok végeznek (például ebédeltetés, szünetekben történő gyermekfelügyelet), amelyek más országokban más munkakörben dolgozók feladatkörébe tartoznak. Ez extra terheket ró a pedagógusokra, akiknek így kevesebb idejük van a tanításhoz kapcsolódó feladataikra, amelyeket így gyakran kénytelenek munkaidőn túl, a szabadidejükben elvégezni.

A tankerületek kialakítása is inkább növelte az iskolák adminisztratív terheit, hiszen számos funkció és az ehhez kapcsolódó státuszok átkerültek a tankerületekhez, ám a tényleges előkészítő munka (például új pedagógusok felvételének előkészítése, karbantartási munkákra történő kötelező három ajánlat bekérése) továbbra is az iskolákat terheli. A pedagógusok leterheltségének csökkentése és a minőségi oktatás biztosításának fenntartása érdekében növelni kell a pedagógusok munkáját segítő szakemberek számát.

8. Iskolába történő utazás aktívabb támogatása

Főleg a vidéki területeken jelent kihívást, hogy a pedagógusok ingázását az oktatási rendszer nem megfelelő módon támogatja. A pedagógusok egy része nem azon a településen lakik, ahol az iskola működik, így napi szinten ingázniuk kell a munkahelyükre. Ahogy a diákok utaztatása is megoldásra vár. Ilyen lehet egy átfogó iskolabuszrendszer kialakítása, amely sok szempontból hozzá tudna járulni az oktatási intézmények hatékony működéséhez, miközben jelentős terhet tudna levenni a családok válláról is.

9. Kompetenciamérés átalakítása független mérőközpontok kialakításával

A kompetenciamérések lebonyolítása jelentős terhet jelent az iskolák és a pedagógusok számára. A mérések fontossága nem kérdéses, számos országban, például Észtországban és Portugáliában ezekre építette az oktatáspolitika a sikeres reformintézkedéseket. A hazai mérések megvalósításának hatékonyabbá tétele ugyanakkor elengedhetetlen. A kihívások kezelésének egyik módja olyan független mérőpontok felállítása lenne, ahol a diákok standardizált körülmények között tölthetnék ki a teszteket, amelyeknek eredményei azonnal elérhetőek lennének.

10. Fizetett alkotói szabadság rendszerének kiterjesztése

A pedagógusok kiégésének megelőzéséhez jó eszköz lehet a rendszeres alkotói szabadság igénybevétele. Tíz év után minden pedagógus vehessen ki maximum 1 éves fizetett szabadságot. Ez idő alatt meghatározott, a tanításhoz szükséges programot teljesít, például továbbképzés a saját oktatási területén, új ismeretek elsajátítása (idegen nyelv, informatika, pszichológia). Feltétel lenne, hogy a pedagógus a fizetett szabadság után legalább 1 évre visszatér az eredeti munkahelyére.

10+1. Tankerületek iskolákkal való kommunikációjának javítása

A személyes interjúk egyik központi eleme az iskolák és a tankerületek kommunikációs nehézségei. A tankerületek létrehozása alapvetően egy racionális és jó szándékú lépésnek tűnt, azonban a tapasztalatok alapján az eredeti célokat (például beszerzések lebonyolítása, adminisztratív terhek levétele a tanárokról) nem igazán sikerült elérni. Az oktatási intézmények vezetői rendszeresen sérelmezik, hogy a tankerületek általában nem vagy csak nagyon lassan reagálnak a felterjesztett kérdéseikre, kéréseikre, ami jelentősen megnehezíti a mindennapi élet megszervezését az iskolákban. Az oktatási intézmények nem ismerik a költségvetésüket, kiszámíthatatlan, hogy az egyes szükséges infrastrukturális javításokat és tárgybeszerzéseket mikor engedélyezi a tankerület.

E problémák megoldása alapvetően nem pénzkérdés, hanem kommunikációs és szervezési kihívás, amelyek odafigyeléssel, minimális ráfordítással és hatékonyabb munkaszervezéssel megoldhatók lennének. A tanulmány készítői szakértői fórum alakítását javasolják, amelyben az oktatáspolitika irányítói mellett a tankerületek és az iskolák képviselői is helyet kapnak. Fő feladata, hogy javaslatokat tegyen az iskolák és a tankerületek közötti kommunikáció javítására, valamint az adminisztrációs terhek csökkentésére.

Egyetlenegy gyerek is sok egy nem gazdag országnak

„Igazán naggyá tenni tudással, illetve az oktatási minőségével lehet egy országot. Az igazi szuverenitási kérdés, hogy egy állam mennyire képes újratermelni a tudást, a tehetségeket, az intelligenciát” – mondta Csath Magdolna, az MTA doktora, a Nemzeti Versenyképességi Tanács korábbi tagja a vitairatot górcső alá vevő MKT-s kerekasztal-beszélgetésen. A közgazdász rámutatott, hogy a versenyképesség mozgatórugói az innováció, a tudás, valamint a kreativitás. A Világbank adatai szerint 1997 és 2022 között a világ összes termelékenységnövekedésének 70-80 százaléka tudásból származott. Csath Magdolna az oktatás területén gyakori pozitív példaként emlegetett finn modellt hozta fel, ami jól mutatja, hogy egy jó oktatási rendszer milyen szintű fejlettséget jelenthet egy ország számára. A finn oktatási modell egyik alappillére, hogy minden gyerekből kihozzák a maximumot – az eredmények visszaigazolták a rendszert, Finnország az élmezőnyben helyezkedik el a versenyképességi rangsort tekintve.

Magyarország nem olyan gazdag, hogy egyetlenegy gyerekről is lemondjon

– idézte a közgazdász Klebelsberg Kunót.

Csath Magdolna szerint jelentős probléma, hogy az oktatási területnek Magyarországon nincs „gazdája”. „Óriási az egymással szembeni bizalmatlanság az ágazatban. A pedagógusok megkötöttsége oly mértékű, hogy épp azt nem tudják ellátni, amire valóban szükség volna, vagyis hogy a kreativitást szem előtt tartva személyre szabottan foglalkozzanak a gyerekekkel” – mondta.

Egy ország jóléte a minőségi oktatás és a versenyképes fizetés

Rendkívül erős összefüggés mutatkozik egy ország általános társadalmi jóléte és a minőségi oktatás között. Utóbbihoz hatékony pedagógusokra van szükség az oktatásban, amihez versenyképes jövedelem biztosítása szükséges – idézte Erick Hanusheket, a Stanfordi Egyetem oktatáskutatóját Csapodi Csaba matematikus, az ELTE Tanárképző Központjának igazgatója.

„Talán triviálisnak tűnnek a vitairatban megfogalmazott állítások – amikkel messzemenőkig egyetértek –, de a döntéshozóknak jól felfogott érdekük annak megértése, hogy olyan területről van szó, ahol viszonylag egyszerű intézkedésekkel lehet jó hatást elérni” – mondta a szakember.

Hozzátette: nem attól lesz valakiből jó pedagógus, hogy magas fizetést kap, de a tanári szakma jövedelmezősége biztos jövőképet jelenthet a jó képességű fiatalok számára, akik ezáltal vonzó szakmaként tekintenek a pedagóguspályára. Így kiküszöbölhető az a jelenlegi tendencia, hogy szinte minden jelentkező bekerül pedagógusképzésre, mondván, örülnek, ha valaki egyáltalán tanárnak szeretne menni. Ezzel teljesen megszűnik a versenyhelyzet.

Hagy kívánnivalót maga után a teljesítményértékelési rendszer

Csapodi Csaba a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerét úgy értékelte, mint egy nagyon sok munkával megvalósított módszertan, aminek kérdéses a hozadéka, inkább csak újabb terheket ró a pedagógusokra.

Valóban vannak olyan pedagógusok, akik nem teljesítenek megfelelően, ezért nem érdemelnek ugyanannyi béremelést, mint jól dolgozó kollégáik. Azonban egy rendkívül bonyolult rendszert alkottak, holott az adott iskola igazgatója, a diákok és szüleik pontosan képesek meghatározni, hogy melyik pedagógus munkájával elégedettek, és melyikével nem

– mondta a matematikus. (A teljesítményértékelési szempontok az Oktatási Hivatal honlapján érhetők el.)

A pedagógushiány fenntartható megoldásáról szóló kerekasztal-beszélgetés az MKT YouTube-csatornáján tekinthető meg.