Emlékszem, már általános iskolában is közutálatnak örvendtek az ilyen figurák, mindenki megvetette és kerülte őket, mint a fertőző betegeket, mert tudták, hogy semmiben nem számíthatnak rájuk és bármilyen hazugságra képesek. Hogy Magyarország nem egészséges, hanem mentálisan és morálisan is végzetesen beteg társadalom azt az is jelzi, hogy itt ez egészen máshogy van.

Nálunk negyedik alkalommal jut fölényes választási győzelemhez az a párt, amelynek vezetői, nemhogy semmiféle felelősséget nem vállalnak a döntéseik következményeiért, hanem mindig, minden bajért másokat, elsősorban védekezésre képtelen, gyengébb közösségeket tesznek felelőssé. 1848. március 15. egyik legfontosabb követelése volt a felelős magyar kormány megalakítása.

Nos, nekünk ezt mind a mai napi nem sikerült megvalósítani. Mert itt mindig, mindenért más a hibás. A migránsok, a brüsszeli szankciók, Soros, a háborús infláció, a szegények, a szexuális kisebbségek tagjai, a liberálisok, a baloldal, vagy most éppen - a közoktatás tragikus színvonaláért - a cigányok. És ez láthatóan tetszik az emberek többségének.

Amikor Gyurcsány Ferenc, felelősséget vállalva a kormánya által elkövetett hibákért, elmondta, hogy "elkúrtuk, nem kicsit, nagyon", akkor - az ellenzéki pártok által szított közharag - lényegében elsodorta a hatalomból. És a közvélemény egy része mind a mai napig nem tudja megbocsátani neki, hogy beismerte tévedéseit. Persze mondogatják, hogy azért nincs bocsánat, mert a beismerés nem nyilvánosan, hanem csak egy pártfórumon történt meg. De nem igaz, hogy ezért nem bocsátanak meg neki. Elképzelem, hogy mi lett volna, ha egy nyilvános nagygyűlésen mondja el ugyanezt. Vagy inkább nem akarom elképzelni. Ugyanazok azonban, akik az öszödi beszédet megbocsáthatatlan bűnként tartják számon, azt, hogy a 13 éve hatalmon lévő Orbán-kormány úgy menekül mindenféle felelősségvállalás elől, mint a nyúl a vadász puskája elől, és mindazért ami 13 éve történik az országban semmiféle felelősséget nem hajlandó vállalni, teljesen elfogadják.

Nem zavarja őket, hogy mindig a gyengéket, a védteleneket, a védekezésre képteleneket hibáztatják, őket állítják az általuk felszított közgyűlölet célresztjébe. Nálunk nem a bátor felelősségvállalást, hanem a sunyi felelősséghárítást, bűnbakképzést díjazza a közvélemény, ami biztos jele annak, hogy ez egy nagyon beteg közösség.

Vásárhelyi Mária