„Először is szeretném megkérni a rendőrséget, hogy biztonsági okokból állítsák le a villamosközlekedést, mert nem férnek el az emberek” – kezdte köszöntőbeszédét Magyar Péter a Bem József téren.

A Tisza Párt politikusa azzal folytatta, „engedjétek meg, hogy a modern kori magyar történelem legszebben csillogó napján a sok tízezer egyetemista, köztük az akkor frissen házas 23 éves nagymamám emlékére elszavaljam a talán egyik legjobb írónk és költőnk talán legszebb versét”. Magyar Péter Márai Sándortól szavalta a Mennyből az angyalt.

Magyarul is beszélt a lengyel EP-képviselő a Tisza eseményén

Magyar Péter után Michał Wawrykiewicz lengyel EP-képviselő szólalt fel, aki kijelentette: nagy megtiszteltetés, hogy itt lehet, egész Európában fontos ez a nap.

Tegnap még Strasbourgban volt az Európai Parlamentben, ahol a tiszás Tarr Zoltánnal találkozott, aki azt mondta, ma lesz egy megemlékezés Magyarországon, „nem jönnél hozzánk?”.

Jó látni és hallani ezt a szabadságot, ami a levegőben is van

– jelentette ki a lengyel politikus, hozzátéve: a legutóbbi lengyelországi választáson is ez az érzés fogta el, tudták, hogy változás jön.

Michał Wawrykiewicz arról is beszélt, hogy több évszázados barátság köti össze a lengyeleket és a magyarokat, majd magyarul mondta:

„lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol, s issza borát”.

Bem tábornokot egy ikonnak nevezte a két nemzet barátságában. A lengyel EP-képviselő szerint előbb-utóbb minden diktátor hatalma összeomlik, végül a békés változást emelte ki.

 A TISZA párt október 23-i megemlékezése. / Fotó: Szollár Zsófi / Index

A lengyel európai parlamenti képviselő után Pongrátz Ernő, a Corvin közi felkelőcsoport volt főparancsnokának, Pongrátz Gergelynek az Amerikában élő unokaöccse a forradalom lángjának történetéről olvasott fel röviden.

Mielőtt a menet elindult volna a Széna térre, Magyar Péter megjegyezte, hogy 2016 óta először, október 22-én 19:56-kor újra fellobbant a Nagy Imre téren a forradalom lángja. „És mostantól ez így lesz örökké, ameddig magyar ember él e földtekén.”

A menet elején egy molinót visznek, a demonstrálók 15:45 körül értek a Margit körútra. Magyar Péterék 16:10 magasságában érkeztek a Széna térre, ahol a szervezők fáklyákat és zászlókat osztogatnak a résztvevőknek.

A beszédek előtt Orbán Balázs és Orbán Viktor korábbi szavait összefoglaló videókat vetítettek le, valamint korabeli, 1956-os felvételekkel is készültek. Az esemény házigazdája ezúttal is Péter Petra.

Ujlaki Dénes: Szeressétek egymást úgy, ahogy én, 1956-ban, az alatt a 12 nap alatt láttam

Ujlaki Dénes Jászai Mari-díjas magyar színész volt az első felszólal, aki arról beszélt, hogy a hősök reményt adtak az országnak, ez idő alatt az emberek hittek valamiben, szerették egymást, idegenek mosolyogtak egymásra, a boltban ismeretleneknek adtak hitelbe kenyeret, tejet, hittek a változásban, a szabadságban.

A színész feltette a kérdést: „Kik voltak a hősök?”. Majd felsorolta, azok, akik az utcán elesve meghaltak, vagy akasztófán vették el az életüket, voltak akik hosszú éveket töltöttek börtönökben, volt, aki azóta nem érti, hogy mi történt vele. Voltak, akik besúgók lettek, és olyan is volt a börtönben, aki akkor lépett be a pártba.

Ujlaki Dénes kijelentette, hogy mindig harcolt az igazságtalanság ellen a maga módján, akár az önsorsrontásig, „nem féltem, ha vertek, nem féltem, ha megaláztak. Most csak arra kérlek benneteket, mosolyogjatok, szeressétek egymást, úgy ahogy én, 1956-ban, az alatt a 12 nap alatt láttam. Igaz lélekkel most fogjátok meg egymás kezét, gondolkozzatok és ne féljetek".

Ujlaki Dénes után Rost Andrea operaénekes a „Ha én rózsa volnék” című dalt énekelte el. Ezt követően Debreczeny Csaba Jászai Mari-díjas magyar színész Orbán Ottó A magyar népdalhoz című költeményét szavalta. Színpadra lépett még Koltai Róbert Jászai Mari-díjas magyar színművész, filmrendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki pedig Dés László „Legyen úgy” című dalát énekelte el.

Helyszíni tudósítónk szerint az eseményen résztvevők a Vérmező úttól, a Mammut bevásárlóközpont előtt a Hattyú utcai Shell-benzinkútig állnak, a körutat pedig teljesen elfoglalják a Millenárisig, utána már csak elszórtan vannak emberek. A Millenáris sarkától a Mechwart ligeti villamosmegállóig szintén állnak emberek, és kivetítőn követik a színpadi eseményeket.

Jordán Tamás: Ott voltunk a Sztálin szobor ledöntésénél

Jordán Tamás is felszólalt az eseményen.

Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek azt a mérhetetlen boldogságot, amit érzek. 1956. október 23-án az öcsémmel és az apámmal mi ott voltunk a Sztálin szobor ledöntésénél. Sokszor próbáltam elmondani, hogy milyen érzés volt az, és leírhatatlan. Azt az eufóriát, azt a boldogságot nem tudom méltó szavakkal elmondani

– fogalmazott a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, aki most is hasonlóan kezdi érezni magát. „Árad a Tisza” – skandálták válaszul a résztvevők. Jordán Tamás ezután József Attilától szavalta A számokról című művet.

Nagy Ervin színész Örkény Istvántól szavalta a Fohász Budapestért című művet.

Magyar Péter: Ezt kell a fejébe verni a politikai igazgatóknak és külügyminisztereknek

Magyar Péter egy lyukas zászlóval a kezében lépett a színpadra. A politikus azzal kezdte beszédét, hogy 1956 a közös történetünk, csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, ha soha, és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Ez Albert Camus francia író útravalója.

Köszönöm, hogy nem féltek kiállni a szabad, független, európai és jóléti Magyarország mellett, amelyért 68 évvel ezelőtt gyári munkások, földművelők, értelmiségiek, fiatalok és idősek, vidékiek és fővárosiak vállt vállnak vetve harcoltak. Jó látni, hogy sokakban működik a morális iránytű, ami minden időben segít eligazodni, ami pontosan mutatja, mit jelent a nemzeti tisztesség, becsület, és a valódi hazaszeretet. 1956 a mi történetünk. 68 évvel ezelőtt a felmenőink, egyetemisták tízezrei, köztük az én nagymamám is friss házasként a Bem József térre vonultak 16 pontban követelve egy igazságosabb és élhetőbb Magyarországot

– fogalmazott Magyar Péter, hozzátéve: estére már százezrek demonstráltak.

Magyar Péter azzal folytatta, hogy a magyar nép az '50-es években sokáig csak tűrt, egy ideig csak békésen csóválta a fejét, de sok megaláztatás, erőszak és kizsákmányolás után a nép egyszer csak torkig lett, ekkor jött el 1956. október 23-a, „itt a téren, ahol most állunk, a bátorság tüzében izzó tekintetek már fegyverek mögül figyelték az oroszok mozgását. Lövések dördültek itt, ezen a téren. Egy harckocsi robogott akadályt nem ismerve itt, ezen a téren. Aztán a harcoló civilek, köztük az akkor 15 éves Mansfeld Péter és Szabó János kézigránátokkal megállították a tankot, amelynek legénysége itt, a sarkon álló épületbe menekült”.

A politikus arról is beszélt, hogy a magyar föld szent és sérthetetlen, „ezt kell a fejébe verni minden politikai igazgatónak és külügyminiszternek”. A Tisza Párt elhatározta, hogy visszaadja a magyar népnek a közös jelképeket, „amelyeket elvett tőlünk és kisajátított a hatalom. Ilyen a lyukas zászló. Legyen újra közös, legyen újra mindannyiunké, emlékeztessen a kötelességünkre, megóvni a hazánkat minden időben, ez a jelkép legyen számunkra igazodási pont. Segít felismerni az árulókat, akik hebegve habogva, csűréssel csavarással próbálják menteni a menthetetlent, akár a miniszterelnök politikai tanácsadója”.

Magyar Péter ahogy mára készült azon tűnődött, hogy ma ünnepelnek, vagy megemlékeznek, nehéz kérdés, „de talán minden magyar, aki nem csupán érti, hanem érzi is a forradalom fontosságát, megerősít benne, hogy az '56-os forradalom legfényesebb ünnep 13 napja. Mert az ünnep az, amikor a nép megérzi, hogy hatalmasabb az elnyomóinál, ünnep, amikor egy ország végre egyszerre szabadon mer lélegezni. Ünnep az is, amikor elzavarjuk az elnyomó diktátorokat”.

„Hova tűnt a ruszkik haza, miniszterelnök úr?”

Magyar Péter arról beszélt, hogy a magyar nép igazi tiszta arca 1956 forradalmának 13 napjában mutatkozott meg.

Vajon gondolunk-e eleget a hőseinkre? Hálásak vagyunk-e nekik eléggé? Értjük-e, hogy mekkora lemondást és kockázatot vállaltak? Hajlandóak-e lennénk lemondani a kényelemről és fegyverrel is megvédeni a hazát a külső ellenségtől? Kérdezte Magyar Pétert, majd kijelentette, biztos benne, hogy ma is lennének olyan magyarok, akik ezt megtennék, ugyanakkor ma is élnek köztünk „gyáva, sehonnai bitang emberek, kik most, ha kell, halni nem mernek”, akik 30 NER-ezüstért elárulták, elárulják a hazánkat. Köztünk élnek, irányító pozícióban vannak még, és büszkén hirdetik, hogy nem tennék meg azt, amit a 16 éves pesti srácok 1956-ban. Vannak, akik egy puskalövés nélkül adnák fel az országot, és vannak, akik kitüntetést vesznek át az orosz külügyminisztertől, miközben információt lopnak el a magyar külügyminisztériumból.

Magyar Péter szerint egy olyan ember vezeti az országot, aki 1989-ben még az orosz csapatok kivonását követelte, de ma már meggyalázza 1956 örökségét.

Hova tűnt a ruszkik haza, miniszterelnök úr?

– tette fel a Tisza Párt elnöke.

Majd arról beszélt, hogy vajon kik voltak 1956 hősei. Liberálisok, nemzetiek, kisgazdák szocialisták, jobboldaliak vagy baloldaliak? Lehet-e egy szóval 1956 hőseit nevezni?

Magyar szerint lehet, ők hazafiak voltak, igaz magyar emberek, akik tudták, hogy mi a különbség a hazaszeretet és hazaárulás között.

Egy szabad független és igazságos élhető Magyarországért és egy hazaszerető kormányért küzdöttek.