HAVAS HENRIK: Nekünk végünk van
Csak arra vagyok kíváncsi, hogyan ér véget az, ami most van.
Ennek a kurzusnak még nevet se tudok adni.
Mit várunk és kitől?
A szocializmusnak, mint modernizációs kísérletnek, vége –ez hangzott el valamikor 1987. októberében a Hazafias Népfront székházának földszinti tanácstermében.
A Fordulat és reform dolgozat szerzői mutatták be a dolgozatukat Pozsgay Imre jóváhagyásával.
A szerzők a Pénzügykutató Rt. munkatársai voltak.
Lengyel Laci, Csillag István, sőt, még Matolcsy György is köztük volt. Mindannyian tudtuk, akik jelen voltunk, hogy nincs mese, itt a vége.
Ekkortájt volt az, hogy Havasi Ferenc, az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára interjút adott nekem a Rádióban, aztán amikor kikísértem, az udvaron azt mondta, hogy:
»Nekünk végünk van.«
Én csak arra vagyok kíváncsi, hogyan ér véget az, ami most van.
Ennek a kurzusnak még nevet se tudok adni.
Annak idején a reformkommunisták valóban tudták, hogy elkerülhetetlen a rendszerváltás.
Pozsgayn kívül még ott voltak: Németh Miklós, Glatz Ferenc, Kukorelli István, nem is sorolom tovább a neveket.
Most milyen neveket soroljunk föl?
A renegát Matolcsy Györgyöt?
A szóra sem érdemes Lázár Jánost, aztán a mindent überelő Nagy Mártont, Rogán Antalt…?
Te Jézus, Mária!
Ágnes szerint mindenki
A dinasztia című filmet nézi.
Hát, én is megnéztem, és arra jutottam, hogy ezek között a figurák között nem látok egy Havasi Ferencet, vagy egy Pozsgay Imrét.
A ’80-as évek Kádár-rendszere egy álomvilág volt.
Vártuk a megváltást, és nagyjából tudtuk, hogy kitől várhatjuk. Most?
Az Orbán-rendszer arca egy Menczer Tamás. Van kérdés?
