„Boldog viadalt! És sose hagyjon el bennünket a remény!”
Elkezdtük a tanévet. Visszatértem az otthonos iskolámba. Minden pont úgy omlik, ahogy hagytuk. Minden a legnagyobb rendben! A sok elégedetlen kolléga, akik térben nem optimálisan helyezkednek el az iskolához képest, ők generálják a feszültséget.
Patyomkin valóságú propaganda virágokat pusmogó Vezérem, hogy lehet helyesen mondani, hogy elhagyták a pályát a rebellis pedagógusok? Ó, ez nem panasz, én ennek örülök, a tanáriban végre békés csend honol, csak a szülők furcsán néztek, mikor mondtam, hogy felsőben én és Kovács Andrea leszünk a tanárok, meg az alsóban is.
A csepeli Jedlik Gimnáziumot nagyon megirigyeltem! El is határoztam, hogy az ön bölcsességeit én is kiírom a suli falára. El is kezdtem gyűjteni, de nagyon megzavarodtam, mert véletlenül 1989-től kezdtem. Akkor még mai énje bukását követelte, ó én vezeklő, vátész vigécem! Ezért úgy gondolom, hogy a katonás mondásaiból fogok válogatni a honvédelmi oktatást is megtámogatandó.
Például: „Nem szívelem a pocakos tábornokokat.” És ön testével is mutatja a békepártiságát. „A bizalom olyan, hogy gyalogosan érkezik, és lóháton vágtat el” Na, ezzel a huszároknak nem lesz baja, marad a bizalom!
Kovács Andreával egyébként nagyon megörültünk egymásnak. Kő-papír-ollóval döntöttük el, ki milyen tantárgyakat fog tanítani. A törit megnyerte. Ő az 56-os eseményeket remekül fogja náci ellenforradalomként emlegetni. S mi szüleink és dédszüleink bűneiért vezeklünk, hisz ordas eszméket vallottak. Drága Putyin úr ezért rohanta le a gaz ukránokat. Esetleg ide is visszajön szuverénségünket erősíteni?
Mindketten fül- és szemtanúi voltunk, ahogy Ön egykor belebúgta a mikrofonba, hogy „Ruszki maradj!”. Mondjuk, szegény Dózsa László (1942- ) most kínosan érezheti magát. Apropó, kínos. Biri település jegyzője, Gyirán Zoltán nagyszerű ötletet adott.
Mi lenne, ha a kormányinfón a kérdezgető újságírók ellen Gulyás „zöldségtermelő” Gergely kapna egy paradicsomkarót. Pirosét, nem sárgáét!
Hahaha, édes kis szójáték Önnek gerlém, galambon, gulipánom, hogy repülne végre, s nézhetném ahogy az eget hasítva ék alakban megy kormányával Moszkva felé! Milyen költői lett, én ihlető, ideggyenge irokéz Fejedelmem! Az ideggyenge érzékenyt jelent, csak nem jött ki a betűrím, nem akart az Istennek sem. Ha például azt írnám, hogy pökhendi, pohos Paradicsom, akkor csak a pardicsom dicsősége miatt keresném elé az alliteráló szavakat, mint Békés „nyelvcsapásbajnok„ Márton megtalálta a fejedelem megnevezést Önre.
Muszáj elevenen használni a nyelvet, ez szellemi önvédelem, mint Kövér „pannónissajtagyú” Lászlónak az emlékezés. Bolyong a rokonságmegállapításban mint Kásler doktor a csontok között. Drága dédanyám jut eszembe, akit már nem nagyon mertek kiengedni az utcára. Ahogy kilépett azonnal úgy járt, mint Zsákos Bilbó, már vitte is a lába. És nem sárga téglás út volt, csak sáros. Igaz ez most is így van. Oh, a 30-as évek miliője. Mindjárt újra eljönnek a harmincas évek, és készen leszünk!
Jaj, ez a tranzitos legényke, ez az Orbán „nemviktorlett” Balázska, olyan kis okos! Drága Pintér „decsendbenvan” Sándor írt egy szép levelet a szülőknek, nem pont igaz, de szép.
Jó ebben a megszokott biztonságban kezdeni a tanévet! Szerelmes rajongással! Gulyás Gertrúd okj-s pedagógus P.S. Mici néni tanodázik.
Volt valami összejövetelen, civilszervezet képviselői szólaltak fel. Mindenki elégedetlenkedik. Miért nem tudnak örülni a focinak? A napelemnek a háztetetőn? Az előrehozott családi pótléknak, hogy az ingyenes oktatásra jusson? Hogy a határainkon túliak szeretetből kapnak 100000 Ft iskolakezdési támogatást? Hogy nem maradnak vendégmunkáskezek nélkül az akkugyárak? Hogy legyőztük egész Európát inflációban?
Lesz valami nagy tüntetés (09.15). Egyszerre több! „Érted jöttünk!” Oda már a tagjaikat is toborozzák.
