A lányunk halálát követő napon, már jelentkezett a gyámhivatalnál, hogy feléledtek az apai jogai, a hivatal a mi meghallgatásunk ellenére, Határozatban az apának ítélte a gyerekeket.

Egy olyan apának aki a kötelező láthatásokon kívül semmiben sem segítette a gyerekeket, a lányunk fizette egyedül a külön órákat, fejlesztéseket, ruházatukat, meg mindent.

A 7 év alatt a gyerektartáson és a kétheti láthatásokon kívül, semmilyen kapcsolata nem volt a gyerekekkel, soha nem érdeklődött róluk, tanulás, betegség, mert lekötötte az új családja, ahol ismét született egy gyereke az ötödik.

A Határozat alapján 2025. 01. 24.-én az Iskola előtt (Makó Signum) kellet átadni a gyerekeket, személyes ruházatukkal, iskolai felszerelésükkel, okmányaikkal 16 órakor az apjuknak.

Milyen világ ez, ahol 2 gyereket az iskola előtt, a többi gyerek és szülök előtt kell átadni az apjuknak, aki 7 évig nem is nevelte őket, a kérheti találkozókon kívül, semmilyen kapcsolata nem volt a gyerekekkel, mikulásra még egy csomagot sem kaptak tőle, de még karácsonyra sem, de még egy üzenetre sem telet, biztos sokba kerül.

Hogy „Boldog Karácsonyt” gyerekeim, és ennek az embernek adják oda a gyerekeket, annak ellenére, hogy a lányunk, 2024 októberében közjegyző előtt tett nyilatkozatot a gyám kijelölésről, amennyiben elhalálozna, az volt a kívánsága, hogy gyerekeit mi a nagyszülők neveljük föl, de a gyámhivatal ezt is figyelmen kívül hagyta, úgy mint a két gyerek nyilatkozatát az 1 óra hosszas meghallgatáson, hogy nem akarnak az apjukhoz, és annak az új családjához költözni, ahol már rajtuk kívül hatan laknak, velük együtt nyolcan.

Erre a gyámhivatal úgy reagált, hogy a körülmények ott megfelelőek, van ott egy-egy ágyuk és íróasztaluk.

Hozzánk ki se jöttek környezettanulmányra, akkor láthatták volna, hogy nálunk a gyerekeknek, külön szobájuk van ággyal, szekrénnyel, íróasztallal, televízióval.

Milyen gyermekvédelmi törvény az, ahol nem a gyerekek érdekeit nézik, hanem az apa elsőbbséget.

Ahol az apa, mível a gyerekek nem akartak vele menni, kihívta a saját kollégáit, hogy a gyerekeket erőszakkal rakják be a kocsijába, de a gyerekek nem akartak menni, nem szeretik 7 év alatt nem alakult ki a kötödés, hiszen nem vele éltek, nem nevelte őket, a videóban hallható az arrogáns válasz az apától Izabellának , amikor a 12 éves kislány azt mondja, ha elviszik megszökik, erre az apának nevezett valami, azt mondja, hogy akkor mész intézetbe, ebből látszik, hogy nem szereti a gyerekeket, csak az anyagi dolgokat nagycsaládosok lennének, családi adókedvezmény, árvasági segély, stb.

Mi a gyerekeket születésük óta neveljük szinte a környezetünk ezt nagyon jól tudja, soha nem kértünk és nem is fogadtunk el ezért semmilyen támogatást az utóbbi egy évben sem.

Milyen szívtelen gyermekvédelmi rendszer ez ami ilyen helyzetbe hoz két pici árva gyereket akik előtte egy héttel temették el az édesanyjukat, ott zokogtak a koporsója előtt, velünk együtt akik a lányunkat vesztettük el, még ki sem heverték az anyjuk halálát, és már rendőrökkel akarják őket megfélemlíteni.

Január 27.-én hétfőn ismét az iskola előtt kell átadjuk őket, de ekkor már a gyámhivatal képviselője, és karhatalom segítségével fogják az apjuknak erőszakkal oda adni. mi van milyen, világ ez, milyen törvények, a hivatal nem is vizsgálta, hogy mi szolgálná a gyerekek érdekeit, adjuk az apjuknak és egy üggyel kevesebb, elfelejtik, hogy emberi életekről döntenek, két csöppségről, akik támogatásra, szeretettre, gondoskodásra vágynak, amit tőlünk megkapnak.

Azért osztottam meg ezt a posztot, mert végső elkeseredésemben, szeretném kérni a segítséget, aki tanáccsal, személyes támogatással mellettünk állnak.

Köszönöm, hogy elolvastad: Laurencsik János Nagyszülő