Gratulálok, az ötven az egy szép kerek szám! Olyan életkor, mikor az ember már elmondhatja, hogy sok mindent látott, már van kialakult értékrendje, képes hinni és elköteleződni, érti, hogy mi a jó és mi a rossz a világban, s talán már az igénye is kialakul, hogy ennek megfelelően magán dolgozzon, hogy jobb ember legyen, vagy tegyen valamit azért, hogy a világ legyen az körülötte. Kívánom, hogy ezeket az érzelmi és értelmi magaslatokat Ön is megélje. Hogy legyen miért, kiélt élnie önmagán és a családján kívül. Hogy túl tudjon tekinteni saját magán
Ugyan nem néz ki ötvennek, s talán nem is fog egy darabig, hiszen a genetikát azért lehet támogatni krémekkel, eljárásokkal és szépségfarmokkal, meg hát a szerelem amúgy is fiatalít, de a lelke mégis megélte azt az ötven évet, így kívánok Önnek a korral járó bölcsességet és felelősségtudatot. Szükség lenne rá. Nagy szükség lenne rá ebben az országban. Lehetnének önök példák a kedves férjével. Egy olyan pár, aki nemcsak elvenni, hanem adni is tud. És nem, nem azokra a pár millió forintos adományokra gondolok, amiket a Mészáros cégcsoport szétoszt. Ezt úgy hívják, hogy parasztvakítás.
Mi maguknak egy-kettő, vagy akár tíz-húszmillió forint? Olyan ez, mint amikor a kispénzű ember berak egy kétszáz forintost valamilyen adománygyűjtő ládába. Ami neki a kétszáz forint, az maguknak a húszmillió. Jah, hogy többet adni már nehezebb? De miért? Mondja, szegényebb lesz Ön attól, kevesebb jutna bármire is, ha valóban odatennék magukat? Hát nem futná a milliós ruhákra? A százmilliós nyaralásokra? A milliárdos ingatlanokra? Dehogynem! Meg sem éreznék annak a pénznek a hiányát, amivel százaknak, ezreknek lehetne érdemben segíteni. És tudja, mit? Talán a magyarok sem haragudnának Önökre és a gazdag barátaikra, ha így tennének. Nem lenne téma az újságokban, hogy hol és mennyi pénzért bulikáztak az ötvenedik születésnap tiszteletére. Nem röhögne senki magán sem, hogy Helles kávét iszogat egy luxushajó fedélzetén. Kit érdekelne, hogy valódi-e a szerelmük? Ha a gazdag - különösen a magyar emberek kárán megtollasodott - milliárdosok egy kicsit is nagylelkűek lennének, és értenék, hogy valamit illik visszaadni abból, amit össze(loptak)szedtek, akkor nem lenne akkora társadalmi szakadék az ország leggazdagabb emberei és az átlag magyar között.
Ennek a szakadéknak a betemetése, vagy legalábbis egy híd építése pedig egyértelműen azoknak a felelőssége, akiknek van elég pénze, hogy egy szülinap apropóján a magángépük négyszer járja meg a Bordeaux-Budapest távot.
Kívánok Önnek kellő bölcsességet ennek megértéséhez, kedves Andrea! És persze üdvözlöm Mészáros urat is! Meg persze: sokat és boldogat!
Minden jót kíván: Felföldi József
(egy önerőből lett milliárdos, aki vagyonához méltó módon adakozik…)
