Én a szőnyegbombázás közepette születtem, te a magán klinikán.
Én egy diktatúrában voltam fiatal, te pedig az urambátyám rendszerben.
Mi az utcán játszottunk, te a számítógépen.
Nekem édesanyám, és édesapám volt, neked muterod és faterod.
Nekem Lágymányos, neked Rózsadomb.
Nekem a Balaton, neked az Adria.
Nekem az utcán foci, neked apád kocsijával éjszakai gyorsulás.
Mi a szomszéd utcával verekedtünk, ti a tanáraitokkal.
Nekem Elvis, neked Azeriah.
Nekem a Szabad Európa, neked a Bochkor.
Nekem egy csók, neked a pornó.
Balatonra bringával mentünk, te az apád autójával.
Ha tesi tanár pofon vágott büszke voltam, ha a tanár keményen rád szól feljelented.
Én büszke voltam Puskás Öcsire, te büszke vagy a Való Világ győztesére.
Én könyvet olvastam, te internetezel.
Ha egyest kaptam az iskolában, akkor én voltam a hibás, ha te kapsz egyest, akkor a tanár.
Én tantuszt dobtam be az utcai telefonba, ha a szerelmemmel akartam beszélni, te már beszélni is elfelejtettél, mert csak sms-t küldesz.
Én az utcán és a villamoson a lányokat néztem, te pedig a mobilodat.
Ha beszélni akartam a barátaimmal, felültem a villamosra és elmentem hozzájuk, te messengeren üzensz nekik.
Nekem 2-3 barátom volt és boldogok voltunk, neked több ezer ismerősöd van a neten, de nem tudod, hogy kik ők.
Figyelj rám, akkor voltak igazi emberi értékek…tudod nem sírom vissza, de az akkori diktatúrában szegények, de mégis boldog gyerekek voltunk!
