Az IDEA Intézet 2023. április 27. – május 19. között készített reprezentatív közvélemény-kutatásának eredménye azt mutatja, hogy teljesen befagyott a pártok támogatottsága. A legnagyobb támogatottsággal a Fidesz–KDNP rendelkezik a teljes, választókorú népesség kategóriájában, a második a Demokratikus Koalíció, a harmadik pedig a Mi Hazánk Mozgalom. Hasonló sorrend mutatható ki a biztos szavazó pártot választók körében, ahol a 48 százalékos Fideszt a 19 százalékos DK és a 9 százalékos Mi Hazánk követi – tájékoztatott erről az intézet.

Az IDEA Intézet 2023. április 27. – május 19. között készült reprezentatív közvélemény-kutatása alapján továbbra is magabiztosan vezeti a támogatottsági versenyt a Fidesz–KDNP. Az intézet elemzésében kitértek arra is, hogy az előző parlamenti ciklus hasonló időszakában, körülbelül egy évvel a 2018-as parlamenti választások után egy hajszállal magasabb támogatottsággal rendelkeztek a kormánypártok, akár a teljes népesség, akár a biztos szavazó pártot választók között. Ebben az időszakban volt az EP-választás, ami némiképp növelhette a Fidesz támogatottságát.

Helyesebb tehát azt állítani, hogy egy nagy inflációs és megélhetési válságot követően a 2022–2026-os ciklusban a kormányzópárt pontosan ugyanott áll, ahol 4 éve az EP-választások időszakában. Egy párt támogatottságának ilyen mértékű stabilitása inkább kivétel, mint fő szabály

– húzta alá az IDEA.

Befagytak a táborok

Rajnai Gergely szerint ennek egyik fő oka, hogy „az ellenzék nem tud/nem akar igazán élni a háború és a gazdasági problémák adta lehetőségekkel, nem is igazán törekedett a Fidesz táborának csökkentésére. Lassan pedig elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol a válságjelenségek a korábbiakhoz képest enyhülnek (tetőző, majd lassan csökkenő infláció, a háború »megszokottá válik«), így nehezebb lesz a kormánypártok népszerűségét csökkenteni az önkormányzati és EP-választásokig.”

Egy mélyebb ok a Magyarországon és más országokban is egyre jellemzőbb és egyre súlyosabbá váló polarizáció: a táborok közötti árkok mindenhol mélyülnek, egyre ritkább az, hogy egy szavazó átpártoljon egyik oldalról a másikra. Jól látható, hogy igazából nemcsak 2022 és 2023 tavasza között volt minimális a változás a Fidesz támogatottságában, hanem gyakorlatilag 2010 óta néhány kisebb megingást leszámítva befagytak a táborok Magyarországon. Ez alapján akár egy válság is kevés lehet ahhoz, hogy az egyre mélyülő árkokon átlépjenek a szavazók, és új pártot keressenek maguknak

– fejtette ki a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

Rajnai Gergely szerint a Momentum – valamint kisebb mértékben a Jobbik és az LMP – úgy vélte, a régi ellenzéki szavazók újrafelosztásából nem jöhetnek ki jól, viszont egy új stratégia kidolgozása még nem volt időszerű a ciklus elején két okból:

• Egyrészt a megfelelő program kidolgozása időigényes, nem látványos feladat, ezért nem tudtak még előállni vele.
• Másrészt a modern politikában az újdonság ereje nagyon fontos fegyver, ha egy párt a választás előtt 1-2 évvel áll elő a győztesnek szánt ajánlattal és jelölttel, az a választás napjáig kifáradhat, „lásd Márki-Zay Péter gyors felemelkedését és hasonlóan gyors bukását”.

Az elemző úgy látja, a Momentum arra játszik, hogy a válságjelenségek csendesen növelik az elégedetlenséget, és a megfelelő, választáshoz kellően közeli pillanatban tudják ezt kihasználni majd egy új, szélesebb tömegeket megszólító politikai ajánlattal.

Rajnai Gergely összegzésül elmondta:

Egyik ellenzéki párt sem törekedett valójában arra, hogy a Fidesz táborát meggyengítse. A DK azért, mert az ellenzéki oldalon akart kialakítani domináns pozíciót, a Momentum pedig azért, mert nem értünk még el ahhoz a ponthoz, ahol stratégiájuk szerint az áttörésnek be kellene következnie. Ennek logikus következménye, hogy míg a Fidesz támogatottsága viszonylag állandó, addig az ellenzéki pártok népszerűsége viszonylag gyorsan változik, függően azok stratégiájától és természetesen a stratégia kivitelezésétől.

Látványos aszimmetria

Nagy Attila Tibor lapunk kérdésére leszögezte

komoly politikai teljesítmény, hogy Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz–KDNP a válságkezelések ellenére meg tudták őrizni a magas támogatottságukat, sőt, korábban nem szavaztak olyan sokan a Fideszre, mint éppen a 2022-es országgyűlési választásokon. Holott éppen az lett volna logikus – számos magyar és külföldi példát lehet erre találni –, hogy a válság apasztja a kormányerők népszerűségét.

A politikai elemző pontokba szedte ennek okait. Az első a látványos aszimmetria, a Fidesz több területen is felülmúlja ellenfeleit, „kétharmados parlamenti többsége, médiafölénye, társadalomba való beágyazottsága már eleve versenyképesebbé teszi az ellenfeleihez képest. Itt azonban nem áll meg: az államhatalom közvetlenül (állami hirdetések), közvetve (vármegyei kormányhivatalok) a Fidesz hatalomban maradását segíti elő, a kormánypárt üzeneteit erősíti. Mind személyi állományban, mind pénzben a kormányoldal sokszoros fölényben van az ellenfeleihez képest. Meg kell említeni azt a naggyá vált intézményrendszert – például az MCC-t, a kormánypárti elemzőintézeteket, alapítványokat is –, amely jelentős anyagi és emberi erőforrással bír, miközben az ellenzék politikai háttérintézményei ezzel nem tudnak igazán versenyezni. A kormánypárti intézetek közvetlen vagy közvetett állami támogatásban részesülve erősítik magukat.”

Nagy Attila Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy „az erőteljesen megbillenő inga” kedvező terepet biztosít a kormánypártoknak a válságkezelés kommunikációjához, „a Fidesz–KDNP és a miniszterelnök üzenetei jóval erőteljesebben megjelennek a magyar közvéleményben, különösen a kisvárosokban és a falvakban”.

A második pont az „osztogatások még a válság éveiben is”. Az elemző kifejtette, az Orbán-kormány nemcsak arra ügyelt az elmúlt négy évben, hogy a Bokros-csomaghoz hasonló megszorítások ne legyenek, hanem arra is, hogy „jelentős osztogatásokat hajtson végre, erre különösen a 2022-es választások előtti évben láthattunk kirívó intézkedéseket – például a családi adó-visszatérítést, vagy a 13. havi nyugdíj visszaállítását –, mindezt úgy, hogy a családi adókedvezmény-rendszert is megtartották. Emellett népszerűnek bizonyult az árstop, és minden bizonnyal a nagyobb boltokat érintő kötelező akciózás is kedvező fogadtatásra talál. Népszerű a vasúti és buszos vármegyebérlet is, mert az ingázók csökkenthetik a költségeiket.”

Szilárd ideológiai alapra lehet építkezni

A harmadik pont a Fidesz határozott ideológiai arcéle.

Orbán Viktor pártja nem akárhogyan lett liberális pártból jobbközép párt az 1990-es évek közepén: sikerült rendet rakni a politikusaik – különösen a pártelnök-miniszterelnök – fejeiben. Összeállt, milyen Magyarországot akarnak, méghozzá olyan magas szinten sikerült ezt a folyamatot végigvinni, amellyel verni tudták az ellenfeleiket. „Brüsszel” ellenségképpé tétele, a „szabadságharc” nem a semmiből jön, mert levezethető a nemzeti érdekek kifelé való képviseletéből, amelyet a Fidesz már az 1990-es évek második felében is fontosnak tartott

– mutatott rá Nagy Attila Tibor, hozzátéve: a hangsúlyok ugyan változnak, de a szilárd ideológiai alapra „sok aktuálpolitikai kommunikációs cselekedet építhető. Többek között a magyar nemzeti érdekből vezette le a Fidesz-kormány az orosz–ukrán háború első napjaiban, hogy a háborúból ki kell maradni és ezt folyamatosan hangoztatta is.”

Az elemző a pontok közé sorolta Orbán Viktor tehetségét, „még mindig a mostani kormányfő a legtehetségesebb politikus, számos ellenfele jóval alatta marad képességekben. Ez szintén segíti a hatalmat, akár még válságkezelés idején is.” A miniszterelnök politikai karakterével itt hosszabban foglalkoztunk.

Nagy Attila Tibor a Fidesz sikerének okai közé tette magát az ellenzéket is:

Az ellenzéki pártok egy részét (DK, MSZP) ma is sújtja, hogy 2010 előtt politikusaik kormányon voltak, így a válságkezeléseket érintő kritikákat gyakorta azzal utasítják vissza a kormány képviselői, hogy a mostani ellenzéki politikusok egy része kormányon lejáratta magát és megszorításokhoz nyúlt, így hiteltelen a kritikájuk. Az ellenzék másik része (különösen a Jobbik, LMP, Momentum) 2018/19-ig elhatárolódott az óbaloldaltól (MSZP, DK). Mivel ők sem tudtak áttörést elérni támogatottságban, így összefogtak egymással, de nem tudtak vonzó programmal előállni a 2022-es választásokon, a súlyos vereség óta pedig folyamatos közöttük a verseny, amelynek immáron a Magyar Kétfarkú Kutyapárt is érdemi szereplője, hiszen több kutatás szerint is elképzelhető az Európai Parlamentbe való bejutásuk.

Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a kevert és egymással is rivalizáló ellenzék „eleve képtelen olyan szilárd ideológiai alapról politizálni, amelyet a Fidesz még az 1990-es években sikerrel létrehozott. Leginkább a DK rendelkezik valamiféle ideológiai platformmal – az »európai Magyarország« dicsérete –, ám még nekik is fejlődniük kell ezen a téren, Gyurcsány Ferenc pártelnök korábbi rosszul sikerült négy és fél éves kormányzati időszaka még most is sötét árnyékként lebeg a Demokratikus Koalíció és az ellenzék fölött, a Fidesz tesz is róla, hogy így maradjon.”

Nagy Attila Tibor úgy látja, hogy „jelenleg 9 releváns ellenzéki párt (DK, Momentum, MSZP, Jobbik, Párbeszéd, LMP, Mi Hazánk, Kutyapárt, Márki-Zay Péter alakuló pártja) van Magyarországon. A politikát alig, vagy csak mérsékelten figyelő választók számára – és ők vannak többen – megjegyezhetetlen a sok párt vezetője és a mondanivalója is, ehhez képest Orbán Viktor, az erős vezető nagyon is beazonosítható. Az ellenzéki pártok több esetben képtelenek voltak a választók többségéhez igazodni a válságok idején, eklatáns példa az ellenzéki összefogásnak a szomszédban kitört háborúra adott válaszuk.”

Az elemző az aszimmetriára visszautalva megjegyezte, hogy ezek a pártok sokkal kevesebb pénzzel, emberrel, és háttérintézménnyel kénytelenek politizálni, „egyetlen ellenzéki párt sem rendelkezik országosan kiterjedt szervezeti hálóval, pontosabban az MSZP rendelkezett, de az elmúlt évtizedben szervezeti leépülés volt a szocialisták esetében megfigyelhető”.

AZ UTOLSÓ PONT A VÁLASZTÓK KOCKÁZATKERÜLÉSI ATTITŰDJE.

Nagy Attila Tibor szerint a 2022-es választások is azt mutatták, hogy a szavazók többsége inkább a stabilitás ígéretére voksolt, mint az egymással is veszekedő ellenzéki koalícióra.

„A kormányképesség hiányával azóta is küszködik az ellenzék, ez válságok idején ha lehet, még nagyobb probléma. Ha momentumos politikusok mennek neki a rendőrsorfalnak, inkább tűnnek sokak számára rendetlenkedőknek, mint olyannak, akikre az országot rá lehetne bízni. Nincs forradalmi hangulat ebben az országban, ellenben a lakosságból tízből kilenc rendelkezik saját lakással, vagyis helyhez kötött, így igényli a stabilitást – az ellenzéki pártok nagy része ezt nem ismerte fel” – vélekedett az elemző.

Nagy Attila Tibor végül összefoglalva hangsúlyozta, „számos hazai sajátosság töri meg azt a tételt, hogy válságkezelés idején könnyen lecsökkenhet a kormányzó pártok népszerűsége. Mivel a 2010-es választások óta a NER politikai rendszerében élünk, így az ellenfeleknek nem pusztán a kormány intézkedéseihez kellene mérniük magukat, hanem át kell alaposan gondolniuk, milyen másik válságálló politikai rendszert tartanak kívánatosnak. Ám amíg az ellenzék széttöredezett marad, még a válságok ellenére is kevés lesz az esély a hatalomváltásra.”