Tegnap többen aggódva jelezték felém, hogy Magyar Péter képviselő úr egy interjúban állítólag azt mondta, „nem akar elszámoltatás”. Meglepődtem, ezért meghallgattam azt a bizonyos részt, és természetesen nem arról van szó, hogy büntetlenséget ígért volna politikusoknak – ez furcsa is lenne –, hanem annyit mondott, hogy az „elszámoltatás” szót nem szereti.
Ezzel pedig nagyon egyet tudok érteni, korábban én is sokszor elmondtam ezt. A kifejezés ugyanis két dolog miatt is kompromittálódott az elmúlt évtizedekben. Egyrészt eddig minél hangosabban ígérte valaki ezt a választás előtt, annál többet lopott utána. Másrészt aki elszámoltatásról szokott beszélni, az mindig a MÁSIK oldal lopásaira gondol csak. Arról nem is beszélve, hogy a politikusok általában „MINDENKI elszámoltatását” ígérik, pedig aki ilyet mond, az nincsen tisztában azzal, hogy ennyi gazdasági nyomozó egyszerűen nincs is az országban...
Emiatt én soha sem „elszámoltatásról”, hanem mindig igazságszolgáltatásról, jogi felelősségre vonásról beszéltem és beszélek. A tegnapi interjú másik két megállapításával ugyanakkor vitatkoznom kell akkor is, ha sajnos jelenleg még nem a legaktuálisabb kérdés, hogy mi történik majd a rendszerváltás után, hanem hogy hogyan jutunk el odáig. Magyar képviselő úr szerint ugyanis csak az „igazságszolgáltatás függetlenségét” kell visszaállítani, a korrupció elleni fellépéssel a politikusoknak nincs különösebb dolga.
Az első megállapítás egy fontos elvi kérdést érint, de gyakorlati következménye is van. Az igazságszolgáltatás EGÉSZE ugyanis soha nem lesz független a kormánytól és FELELŐS (demokráciában működő és felelősségre vonható) kormány esetén ez nem is baj. A bíróságok teljes függetlensége természetesen alapvető feltétele egy demokratikus államnak.
A rendőrség és az adóhatóság, a bűnüldöző szervek mindenhol a kormány alá tartoznak és a legtöbb országban ez az ügyészséggel is így van. Polt Péter gyakran dicsekszik azzal, hogy a magyar ügyészség a legfüggetlenebb Európában és ez PAPÍRON így is van.
Valójában persze ez mit sem ér, ha a főügyész a miniszterelnök csicskása, de ez a szovjet rendszerű ügyészség akkor is kockázatokat rejtene magában ha egy karakánabb főügyészünk lenne. Ugyanis a magyar ügyészség jelenleg az állam egyetlen olyan része, amely felett SEMMILYEN KONTROLL nincsen: a választók nem tudnak véleményt mondani a munkájáról (hiszen Polt addig maradhat főügyész amíg akar, bármi történjen is – még nagyobb baj, hogy az ÜGYÉSZSÉGEN BELÜLI VISSZAÉLÉSEKET SENKI NEM VIZSGÁLHATJA, az ügyészség munkáját egyszerűen senki nem ellenőrzi (az, hogy Poltnak évente egyszer meg kell jelennie a „parlament” előtt, azt ugye senki nem nevezi ellenőrzésnek).
Az ügyészség függetlensége csak díszlet, valójában felelőtlenséget jelent. Meggyőződésem, hogy az ügyészséget a kormány alá kell rendelni, a kormány pedig tartozzon politikai felelősséggel a munkájáért, az ügyészségen belüli korrupciót pedig erre hivatott nyomozati bírók vizsgálhassák. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kormány politikai alapon leállítatson az ügyészségen kellemetlen ügyeket. Éppen ellenkezőleg, ha ilyen történik annak politikai és jogi következményei kell, hogy legyenek.
Végül vitatkoznom kell azzal is, hogy a politikusoknak nincs teendője a korrupció visszaszorításával, elég csak az igazságszolgáltatásra bízni a dolgot. Jaj, dehogy nincsen! Egy rendszerváltás esetén a politikusok feladata előszöri is az lenne, hogy vállalják a következményeket a tetteikért. Másodszor az ellenzéki és kormánypárti politikusok feladata is – sok egyéb mellett persze – a korrupció felkutatása, hiszen törvény elé vinni csak azokat az eseteket lehet, amiről tudunk és amiről tudnak az emberek.
A politikai felelősségre vonás lényege tehát a megismerés, a bemutatás és annak biztosítása, hogy ha hibát, bűnöket látunk, az ne forduljon elő még egyszer. Harmadrészt tehát egy rendszerváltás esetén az új parlament politikusainak gyors és mélyreható törvényhozási feladata lesz a korrupció LEHETŐSÉGÉNEK csökkentése érdekében, majd az eredményeket folyamatosan monitorozni kell – a korrupció csökkentésének ugyanis valóban fontos eleme az igazságszolgáltatás, de még fontosabb a megelőzés.
Lehet – remélem, így van –, hogy valójában nem is vitatkozunk képviselő úrral ezekben a pontokban, csak az adásban nem volt lehetősége részletesen beszélni ezekről a dolgokról. Abban pedig egészen biztosan egyetértünk, hogy nem egy ember fogja megoldani a korrupciót. Azonban minden valódi, új vagy régi politikusnak kitartóan és elszántan kell azon dolgoznia, hogy végre KÖVETKEZMÉNYE legyen a dolgoknak ebben a szegény kis országban.
