Egy nemzedék, amely gyalog ment és jött vissza az iskolából. Egy olyan generáció, amely, ha a tanár krétáért a titkárságra küldte, akkor úgy dagadt, mintha az Egyesült Nemzetek küldötte lenne. Egy olyan generáció, amely egyedül tanult és ha nem értett valamit, akkor az óra után "bezárták", kötelezően ott maradt, és elmagyarázták neki újra, amíg meg nem értette.
Egy nemzedék, amely a táblához állt és büszkén írt és felelt az osztály előtt. Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába.
Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára, viszont kötelezően, mégis örömmel tömegsportra, és nem hívta fel szüleit minden problémájával, mert nem is volt telefonja, a családnak se, sokszor...
Egy generáció, amely szégyelt ülni a buszon álló felnőtt mellett. Egy olyan generáció, amely megcsókolta a kenyeret, amikor megkapta.
Olyan generáció, amely sokat és csendesen nevetett testvéreivel lefekvés előtt, hogy a szülők ne tudják, hogy ébren vannak, és zseblámpával olvasott a takaró alatt, ha villanyoltás után se tudta letenni az izgalmas könyvet.
Olyan generáció, amely nagyon tisztelte szüleit, tanárait vagy szomszédait, s előre köszönt mindenkinek, a társainak is, az utcán játszott és vizet ivott a kútból. Nemzedék, amely szerette mindazt, amit csak talált vagy kapott, és elégedett volt. Olyan generáció vagyunk, amely sajnos nem tér vissza! "
szerző.:
Cseh Erzsébet Szilágyi
