A rendszerváltás után elmaradt a múlttal való számonkérő szembenézés, ami három évtizede mérgezi a társadalmat, a közéletet és a politikát – mondta a Magyar Hangnak Lovasi András, aki szerint visszatértünk oda, hogy „ha nem pofázunk, nem halunk bele”. Látványos elnyomásról nincs szó, a háborús orosz modellt még nem ültették át a gyakorlatba, inkább a balkáni alvilági üzletelés megy – fogalmazott a zenész, akivel a tusnádfürdői fellépésekről, Demeter Szilárd munkájáról, Orbán Viktor „egyenes beszédéről” és a Kispál és a Borz új lemezéről is beszélgettünk.
– Amint a fiatalok kikerülnek a család, a középiskola vagy a baráti társaságuk alkotta védett burokból, kényszerpályákkal szembesülnek. Ha itthon akarnak boldogulni, szép lassan el kell fogadniuk azt a sok hülyeséget, amit a NER mantráz – fogalmaz az interjúban Lovasi András.
– Nem kell ahhoz opportunista szociopatának lenni, hogy az ember belesimuljon a rendszerbe. Idővel a mostani lázadó tizenévesek közül is egyre többen mondják majd azt magukban, hogy „ez az Orbán nem is olyan rossz”. Több ismerősömnél nézhettem végig, ahogyan hátat fordítanak a korábbi önmaguknak, először tudomásul veszik a hatalom játékszabályait, aztán beállnak a táplálékláncba – teszi hozzá.
A zenész hangsúlyozza, hogy idáig jutottunk, az az ő generációm felelőssége jórészt, hiszen Orbán és vele a Fidesz is kortársa. – Ők voltak a jövő, de némi demokratikus vargabetű után hagytuk, hogy a bennük tovább élő KISZ-titkár javított, élelmesebb verziója megegye ezt a jövőt – mondja.