Nagy Márton azzal kezdi a válaszát, hogy az uniós pénzek megszerzésének „ára van”, és a miniszter a rezsicsökkentést és „a migrációs kérdést” nem akarja „feláldozni”.

Majd a következő gondolatmenetet adja elő, kb. szó szerint idézem:

„Nem akarok muszlim város lenni, mint Párizs. Imádtam Párizst, amikor egyetemista voltam, az akkori barátnőm Párizs-buzi volt, már bocsánat, és állandóan oda jártunk. Akkor teljesen máshogy nézett ki. Most nem merek kimenni a negyedből. Az ottani konzulcsaj azt magyarázza, hogy kéthetente betörnek hozzájuk. Hát ebből én nem... Ez nem megy. Ne haragudjanak, hogy elmondom, tegnap is elmondtam, hogy az a helyzet, hogy nem tudják az emberek, hogy milyen jó nekik Magyarországon. Egyszerűen nem is érzik.”

A Telex videójában sok más téma is felmerül, de itt most azt idézném még fel, amikor egy másik néző megkérdezte: milyen esélyt lát arra, hogy magyar kézbe kerül az élelmiszer-kereskedelem, hogy a profit ne menjen ki?

Nagy Márton először óriási sóhajjal reagál, majd kifejti, hogy ők már minden eszközt megadtak a magyar vállalkozóknak, azok mégse bírnak semmit elérni. Idézem:

„Annyit küzdünk azon, hogy a magyarok valamilyen teret nyerjenek, és felzárkózzanak a külföldiek mellé, hogy nem igaz. Szerintem többet már nem tudunk tenni. Nem tudunk tenni. Olyan adórendszer van, olyan struktúra, olyan támogatási rendszer... hogy egyszerűen, tényleg.”