Ahol tíz éven át zavartalanul lehet fizikailag és szexuálisan is bántalmazni gyerekeket, méghozzá kis közösségek szeme előtt, ott nemcsak az állandóan átvert román gyermekvédelmi ellenőrzéssel van baj, hanem azzal a társadalmi közösséggel is, amely évtizedek óta nem vesz tudomást a jelzésekről, az ijesztő beszámolókról, és ragaszkodik egy képmutató álpapról szóló hazugságokhoz, aminél még a gyerekek élete sem fontosabb.
Mert voltak jelek, léteztek jelzések, amelyek alapján már régen intézkedni kellett volna. De ennél sokkal fontosabb volt az „Erdély-mítosz” fenntartása, amelynek egyik legfontosabb bálványa és jelképe volt az erdélyi sztárpap, aki a mézes-mázas hazugságai mögé rejtette az igazi arcát és azt a valóságot is, amelynek súlyosságáról szól a 28 év börtönre ítélt nevelő esete.
Az erdélyieknek ez a hamis mítosz mindennél fontosabb, ezért megvédték Böjtét és megvédik ma is.