A minisztériumi csinovnyikok idegesen elmenekültek, amikor elővettem a kamerát. Ezek a gyáva minisztériumi halljakendek nyilvánvalóan nem a hazánkat védik, hanem Orbánt – és ez nagyon rossz dolgokat vetít előre. Több mint egy hónapja nem adtak ugyanis időpontot arra, hogy betekintsek a honvédségi luxusrepülő római útjának dokumentumaiba és biztosan megtudjam, kiért kellett a horvát tengerparton leszállni.

A miniszter, majd a pacalkirály államtitkár is azt írta, hogy ez titok. De ilyen esetben – titoktartás mellett – egy országgyűlési képviselőnek jogában állna az iratokba betekinteni, ahogyan ezt korábbi – szintén nagyon furcsa – utak esetében meg is engedték. Most viszont egy hónapja nem adtak időpontot, csak hitegettek, hogy majd szólnak.

Amikor a múlt héten ezt megelégelve odamentem, azt mondták, hogy 72 órával előbb jelentkezzek be. Ezt is megtettem, de akkor meg a parlamenti kapcsolatokért felelős főosztályvezeteő fogadott csak, azt mondva, hogy nem adhat információt.

Sokadszorra elmondtam neki is, hogy nem információt kérek, hanem a dokumentumokat akarom megnézni és ezért tegnap, előre bejelentett időpontban ismét felkerestem őket. De ismét csak két cinikus tisztviselő jött le hozzám, akik közölték, hogy akkor sem mutatják meg a papírokat.

Ekkor kapcsoltam be a kamerát. Ha a hadsereg törvénysértő módon megtagadja a Parlament egy tagjától az információt, az egy nagyon rossz folyamatra utal: a civil ellenőrzés megszűnésére.

Ez a látszólag kis ügy egy újabb lépés a diktatúra felé vezető úton, ilyet demokráciában egy hadsereg egyszerűen nem tehet meg. Persze ez az ügy csak látszólag kicsi. Az, ha egy miniszterelnök a honvédségi repülőn ugrik át a családjával a horvát nyaralásból egy kis római vakációra, az egyáltalán nem kis ügy.

A hallgatás is sokat mond, vegyük ezután ténynek, hogy Orbán a sajátjának gondolja a honvédséget és azok eszközeit is.