Hát nem csodálkoznék rajta azok után hogy a jóistent oly szívszaggatóan kérlelted arra, hogy nekik áldozhasd az életedet. Persze az is lehet hogy Istvánka játszik ipiapacsosat a szomszéd kisfiúval, aki egy tábla tibi csokiért minden délután megkergeti a ház körül az öreg Winnetou ezredest. A pofikád is ki van kerekedve, sehol egy ránc.

Na de min is idegeskednél Katóm? A postás mindig kétszer csenget, és nemigen hiszem hogy nyugdíj előtt 23 nappal már te is a szikkadt félbarnát csipegeted a bögre langyos tejbe. Olyan szépek vagytok így együtt hogy nocsak! Látod Katyusom, ez a barátság.

A Szandikára lehet számítani. Két gyurcsányozás közben elment meglátogatni öreg barátnőjét, ha már nem kell a trittyentrotty tábornokkal hadakozni az utolsó szál debreceniért a parlament menzáján. Na de a Szandi is nagy ember lett ám! Hajjaj. Olyan kampányban van hogy le a kalappal. Már azóta ő is süt, főz, füvet nyír.. meg még gombászni is volt. Az hogy azt a marék füvet amit még szedett hozzá.... rántja e, vagy behabarja tudja rossebb.

Szegény Szandikám. Hamarosan őt is lapátra teszik a családbarát nagyurak, aztán majd járhattok át egymáshoz cukorért meg sóért, ha már annyira közös problémáink vannak, ahogy azt szemrebbenés nélkül kijelentetted a színes tévében. Persze, neki könnyebb.

A Bobó kétszer meglendíti a rulettet és már futhat is a Szandi lobogó fülekkel a Teszkóba. Aztán Juditkám merre van? Az is hogy eltűnt barátom.. Igaz.. a minap előkerült a rendőrségi jegyzőkönyv amit televeszekedtek ezzel a goromba Péter gyerekkel. Mondjuk hogy nekem mi közöm van hozzá, még mindig nem tudom, hiszen egyszer sem dugtam meg sem őt.. sem a Pétert.

Katyuskám! Én nem akarok pletykálni, de a góréval valami nem stimmel. Piszkosul hátba kéne már b@szni valakinek, mert egy éve ott liftezik a nyelőcsövében egy félig rágott töpörtyű, meg a tű is megakadt a " háború " szónál. Az ő állapotában már egy tavacska körül kellene ténferegni a többi beteggel és vihorászva kéne tapsikolnia a halacskáknak.

Na de hogy lásd milyen jó szívem van, küldök neked egy könyvet. Az a címe hogy: Twist Olivér. Egy Dickens nevű pasas írta, aki arra tette az életét hogy emberi gyarlóságokat fogalmazzon meg, okulásként az utókornak. Na nemigen hiszem hogy ő sokat merengett volna előtte a feszület árnyékában. Neked adom Katicám.

Még pénzt sem kérek érte, hiszen már rongyosra olvastam. Tudod, a jó iránti vágy, ez olyan betegségféle nálunk, egyszerű embereknél. Valahogy mi könnyebben tudunk azonosulni egy olyan gyerek sorsával, akit szanaszét gyaláznak az álszent, gőgös hatalmasok. Ingyen neked adom. Ne küldjél pénzt. Hát mindketten abból a kis szar nyugdíjból élünk. Majd ebéd után elolvasgatod miközben a három titkár legyezget a pamlagon. Aztán ha végére érsz, talán rájössz.. hogy micsoda egy hazug, álszent ember vagy.. akinek volt pofája a szentet mutatni magáról, miközben egy egyszerű.. haszonleső.. mezei gazember.. és aki úgy tűnt el a nagy gyermekbarát dumájával, meg a hatmilliós zongorával.. mint sunyi fing a szélben..

Mari nénéd..