Látod, hogy hogy gazdagodnak a NER csibék a pénzedből? Meddig tűröd még???
Változtatás nélkül.
TÉNY: Milliárdos profit zsebelnek be a legsikeresebb NER-üzletasszonyok
CACAPULCO
- rútirodalmi nonpluszultra fogyókúrázóknak -
(Figyelmeztetés! A következő sorok megzavarhatják a gyomor nyugalmát.)
A klinika elegáns várójában egyedül ücsörgő nő nyomogatni próbálta Swarovski kristályoktól csillogó telefonján a gombokat, de extrahosszú műkörmei miatt mindig kudarcot vallott. Némi tanakodás után az orrával kísérletezett. Azt sikerült is megnyomnia. Amikor harmadikra eltalálta. Ekkor lépett be a másik, szintén guccitáskás nő. Sorszámot tépett és az orrával immár az orrát a telefonjával nyomogatóhoz lépett.
- Helóka.
- Szijóka.
- Idecsücsizhetek melléd?
- Perszecsi - tette félre telefonját.
- Te mióta jársz ebbe a nemzeti székletszépítészeti plasztikai klinikára?
- Amióta megnyílt. Már gyerekoromban is nagyon igényes voltam arra, hogy mindenem eszkétikus legyen, így aztán alig vártam, hogy a hajam, a körmeim, a bőröm után a székletem is szépnek, ápoltnak tűnjön. Rám ne mondják, hogy "na, ott megy a ronda szarú".
- Ja. Nincs is annál kellemetlenebb.
- Előtte a Kakaduba jártam, aztán a Szarmata Hari szalonba Kulásnyikov professzorhoz, de neki remegett a keze, és mindig túl cikcakkos, már-már hivalkodó lett az eredmény. Rám ne mondja senki, hogy "na, ott jön a felvágós szarú".
- Vagy a giccses kakiju!
- Pláne.
- Szerintem is jobb a letisztultabb forma. Legfeljebb pár népművészeti motívum meg cica és kész.
- Igen. És itt, a Cacapulcóban remekek a formatervezők.
- Fuh! Akkor megnyugodtam. Tudod, először vagyok itt, és hát... eléggé izgulok. Ari a széklethordód.
- Ez?... Ugyan! Régi ételhordó. Már két hetes. És - neked megsúgom - nem színezüst. De a Sotheby árverezte, így hát... nem dobtam ki. Erre meg jó.
- Ja. Én is ételhordóban hozom a szarom. A termosz hülyeség. Úgyis elhűl.
- Pontosan. És nehezebb kirázni belőle.
- Meg jobban beleragad. Hacsak nem nagyon kemény a széklet. Akkor könnyű kidönteni.
- Vagy kipiszkálni. Persze, ha híg, jobb a termosz. Abból nem csurog ki.
- Á, ebből sem. Az én széklethordóm jól zár. Ez már az új kakalógusuk? - tévedt pillantása az asztalkán heverő kiadványra.
- Igen. De nincs benne semmi extravagáns.
- Azért belelapozom. Hátha. Hm. Ez egész jó. Ilyen volt, ilyen lett.
- Ugyan. Ez a modell már nem divat. Inkább azt a felsőt javaslom.
- Hú! Ez tényleg szép! Nem véletlenül dombornyomott.
- Bizony. De azért van a kakatalógusukban ocsmányság is. Lapozz csak a 26. oldalra!
- Ú! Ez milyen szar! Hát hogy néz ez ki?!
- Nagyon szar szar. Rossz ránézni!
- Rondább, mint volt.
- Szerintem is. És az ott lent?
- Ez még csúnyább! Brrrrr! És 50 ezer?! Hogy oda ne szarjak! Na, be is csukom, még mielőtt tényleg.
- Te is csücskösíttetni hoztad tiédet?
- Karcsúsíttatni. Elegem lett, hogy a hátam mögött röhögnek, hogy "na, ez az a dagadt szarú". Én székletem legyen fitt.
- Nade ha fosol?
- Az más tészta.
- Én szőrteleníttetni is akarom.
- És ha nincs benne?
- Olyan bérletet vettem, hogy akkor tesznek rá egy donortól, és azét szedegetik ki. Ha meg netán mégis az enyémből csusszan bele egy-két szál, akkor bodoríttatom is előtte. Az én seggszőröm túl egyenes. Olyan... karót nyelt. Barátságtalan. Ráadásul töredezik a vége. Meg nem elég fényes.
- Az szar.
- Nem. Szőr.
- Persze. Csak azt mondom, hogy az szar szőr. Nekem szerencsém van. Enyém kunkori.
- Jaj de irigyellek!
- Kérdeznék valami bizalmasat.
- Nyugodtan.
- Te fost is hordasz ide?
- Persze.
- Nade azzal mit tudnak csinálni?
- Kiöntik. Ha túl híg. De van, hogy sikerül szmájlit. Vagy Holdat. A Kondratyov-kráterrel.
- Göncölözést is lehet kérni?
- Hogyne. Ha hét bogyós és jó picik. Azokra swarowski kristályokat tesznek. De megvan nekik az összes csillagkép. Lehet kérni, hogy faszidéra mintázzák és azt adhatod neki születésnapjára.
- Szart?!
- Azt. De személyre szólót. És gyertyákat is lehet döfni bele. Romantikus.
- Hát én akkor se hiszem, hogy faszim meghatódna egy kivilágított szartól.
- Ti tudjátok. Én faszim boldog az enyémtől. Mondjuk, ő is kitett már magáért. Úgy kérte meg a kezem, hogy a gyűrűt a kulájába dugta, de azt mondta rá, hogy véres hurka, csak büdös. Meg hogy lehúzta előre a bőrt, hogy ne én vesződjek.
- Micsoda lovag!
- Az. Képzeld, még azt is mondta, hogy jó étvágyat. Viszont a hurkája szar volt, de szerencsét hozott: nem nyeltem le a gyűrűt. Mért bőgsz?
- A meghatottságtól. Ti tényleg tudtok romantikázni.
- Majd ti is belejöttök. Szép ez a vers.
- Milyen vers?
- Hát itt a falon, az antik keretben.
- A Dzsingisz kán nyáron emészt?
- Látsz mást?
- Nem. De tudok.
- Mondd el, léccilécci!
- Jó. Tehát. Címe: Székrekedésesek balladája.
„Nem mondom, hogy leszarom,
azt hogy holnap lesz szarom.”
- De gyönyörű!
- Az. Bár nekem a Dzsingiszes jobban tetszik. Tudtad, hogy négyen írták?
- Nem.
- Pedig de.
- Mondom, hogy nem tudtam.
- Akkor is négyen írták: József, Attila, Benedek, Elek.
- Mondd el!
- Mondjuk kánonban.
- Jó! Tehát: „Dzsingisz kán nyáron emészt.
Beköszönt a kánikula,
alakul a káni kula.”
- Nem hosszú, de rövid.
- Jól látod. Te milyen tetkót kérsz a tiédre?
- Csak egy egyszerűt, de elegánsat. Két ágaskodó kanoroszlán zászlaján kínaiul, hogy "BÜN A ÉLET". Ez van faszimon is.
- Enyémnek kezén csak az ökle neve. Az hogy HÁLAUL. Palócul.
- Az is jó idézet.
- Az. Pirszinget kérsz bele?
- A szaromba?
- Persze.
- Nem. Egyrészt nem akarom túlcicomáztatni, másrészt meg megfúratni. Félek a fantomfájdalomtól.
- Nem kell. Adnak érzéstelenítőt.
- Nade, ha kimegy az ereje?
- Nem tud. Azért adnak seggdugaszt. Én még sosem éreztem semmit. Jaj, el ne felejtsek kérni kulahopp karikát! Fel is írom.
- Az mi?
- Azon kell átkakilni. Ha ügyes vagy, még körözni is tudsz vele, ha már kilóg, de még nem esett le.
- Dejó! Nekem is kell!
- A tiéd is fiú lett?
- Fiú?!
- Hát ha hurka. Formájú. A pecsmeg a lány. Azzal nem lehet kulahoppozni.
- Én nem tudom, hogy mim lett.
- Hogyhogy nem tudod?
- Hát hogy a drazsé mi.
- Mármint a bogyós termés?
- Ja.
- Lány. És iker. A tiéd hányas?
- Pillanat... - emeli le az ételhordó fedelét és kukkant bele - .... öööö...tös.
- Az igen!
- De az ilyennel nem lehet kulahoppozni.
- Nemigen. De ne félj. Fiatal vagy, még sokszor fogsz kakilni, és biztos hurkát is. Amúgy ez az öt bogyós nehéz szülés volt?
- Hát... Kellett nyomni.
- És sikoltoztál?
- Azt azért nem.
- De nyögtél?
- Nyögtem.
- És törölgette valaki a homlokod?
- Nem.
- De a kezedet csak fogta?
- Azt igen.
- Akkor apás szülés volt?
- Nem. Nem volt ott az apám.
- Hát akkor ki fogta a kezed?
- Én.
- A ballal a jobbat?.
- Nem. Mindig a jobbal fogom a balt. Bátorítón.
- A lábadat nem szoktad fogni?
- De. De az szart se ér. Csak fingat.
- Azért mondhatnád kulturálisabban. Én valagsóhajnak becézem.
- Akkor én meg seggleheletnek.
- Az is szép.
- Van, aki bunkóul csak heavymetánnak hívja.
- Ú! Az nagyon gáz! Te is cseppfolyósíttatod a tiédet?
- A fingom?
- Persze.
- Nem. Minek?
- Különben nem tudják lefagyasztani.
- És azt minek?
- Hát megfaragtatni.
- Fingot?
- Persze! Most nagyon megy. Medált csináltatni belőle faszid nyakláncára.
- Nade nem olvad el?
- De. Ha kinyitja a szellencét. De egy pillanatra akkor is láthatja a faragott portréd.
- A fingomból?
- Úgy van.
- Hm. Miért mondtad nagyon lösen, hogy szellence?
- Mert így hívják a medált. A szellentésre utalón.
- Aha. De a faragott jégszellentésből úgyis finglé lesz, akkor nem elég pár csepp fos?
- Fúj! Az gusztustalan! És faragni se lehet.
- Gusztustalan, gusztustalan. Nade, ha tényleg szeret?
- Akkor is. A fing légiesen könnyed, amolyan... lengeség.
- Nade, ha folyós?
- Á, elillan hamar. Épp ezért jó a szellence. Faszid kinyitja, ha nagyon hiányzol neki, te pedig adsz valamit magadból. Valósággal befelhőzöd. Ő meg totál begőzöl.
- Aha. És itt is csinálnak fingfagyasztást?
- Hógyne. Azzal kezdték az ipart. A Bűzbye-os Boszorkák sorozattal. Csinálnak pici szivattyúst is. Az azért jó, mert adagolós, és az utolsó porciót nem engedi kiszabadulni. Hogy mindig legyen faszidnál valami belőled. És a szellencével tudod ellenőrizni, hogy hiányoztál-e neki.
- Hogy?
- Hát ha este még mindig ott lóg a teljes fingod a nyakában, akkor nem hiányolt igazán.
- Vagy csak nem akart büdöset szagolni.
- Büdöset?! Te nem illatosíttatnád a fingod?!
- Azt is lehet?
- Még szép! Ma már annyi valagharmatkölni van, mint égen a sztár.
- Nade akkor nem lenne egyszerűbb csak a fingkölniből tölteni a szellencébe?
- De. De akkor csak közvetve vagy fasziddal. A kölni nem belőled egy rész, míg a fingod tényleg belőled jön.
- Milyen igaz!
- Ezért is vettem egész szellencesorozatot. Rá van írva, hogy hétfő, kedd, Tas, Kond, Merkur, Vénusz, Hapci, Kuka.
- Mint a bugyikra?
- Nem. Az enyémeken az van, hogy január, február, március...
- Te havonta váltasz bugyit?!
- Mért? Te nem?
- Nem. Az enyémekre az van írva, hogy Tavasz, Tél, Nyár meg... ej, ezt mindig elfelejtem... Jaj de hülye vagyok!
- Jaj de hülye vagyok van ráírva?
- Hülyének nézel?
- Most akkor melyik?
- Amelyik jön a Nyár után… az a…
- Ősz?
- Az!!!
- Na, még jó, hogy nem Tavaly, Idén, Jövőre.
- Az a faszim készlete. De ő hülye. Mindig csak az Idénest hordja, mert szilveszter éjfélkor még sosem tudta a himnusz miatt lecserélni. Vigyázzban állva nagyon nehéz. Utána meg már megint idén van. Egyből. Már 2 kilós a tangája és 5 centi vastag. De középen hátul hét. Pedig újonnan habkönnyű volt és igen vékony.
- Nagyon megy az idő. Bár itt inkább csak vánszorog.
Ekkor toppant be három újabb nő. Azonnal megszólalt lágy hangon a váró hangszórója.
- Rogán-Gál Cecília, kérjük fáradjon az egyes székletműtőbe, Sarka Kaka…. nem, Kata a kettesbe, Várkonyi Andrea a gázvételre. Vajna Tímeát a VIP műtőben várják az aranymosók, a macskáját pedig a gyurmázóban. Köszönjük.
- Nahát! Ők egyből?! Még a macska is! Mi meg mióta várunk! - fakadt ki az elsőnek érkezett, miután ismét ketten maradtak a váróban.
- Ki van írva, hogy a rendelés nem érkezési sorrendben történik.
- Akkor is! Se sorszám, se helóka!
- A Vajna Timikéhez minek kellenek aranymosók is?
- Biztos megint aranyat vacsorázott, és vissza akarja nyerni. Megint kellhet. Holnap reggelire.
- Visszatérve a faszimra, neki legalább három darabos a gatyaszettje. Az Orbáné állítólag meg csak kettős. Forewear márkájú. De ő is csak az egyiket hordja, amelyikre az van írva, hogy Kru.
- Mi?
- Hát hogy Krisztus után.
- Ez döbbenetes! Krisztus használt gatyáját hordja?! Ráadásul ki se mosatta?! A szüzmárjáját!
- Hát... én nem tudom pontosan, hogy használtan vette-e, turkálóban, a szennyesből kihúzva, legalulról, vagy ereklyeárustól, amikor Jeruzsálemben volt, vagy a Netanjahutól kapta-e a kolbászért.
- És a másik gatyájára mi van írva?
- Kre. Krisztus előtt.
- És azt nem hordja?
- Sose. Valaki azt mondta neki, hogy már nem időszerű.
- De hülye! Hát pont az való vasárnapra!
- Vasárnapra?
- Persze! A misére!
- A misére?
- Hát a feszületnél térdelni! Krisztus előtt.
- Tényleg!
- Te! Mi lenne, ha belevágnánk retrobugyigyártásba?
- Közösen? Mint a Cecica meg a Sarka?
- Úgyúgy!
- Nade milyenbe?
- Egészen retróba: kőkoriba!
- Bazaltbugyikat gyártanánk?
- Meg gránitgatyákat!
- És kőből?
- Persze. A kőkorban nem volt más csak kő. Ráhímeznénk a sorozatra váltási időszakoknak, hogy Eocén, Miocén, Pleisztocén, Vécén, az elsőre meg, hogy NAGY BUMM!
(Megjegyzés: tudom, ez minden idők egyik "legszarabb" írásműve. Kissé haboztam is közzétenni, mert fanyalgást keletkeztethet. Mentségeim:
1. Nem öncélú undorkeltésből született a jelenet, hanem - a röhögtetés mellett - társadalombírálat vezérelt. Ez egy ilyen kor. És ilyenek parvenüink.
2. Azután döntöttem a közlés mellett, hogy megtudtam, létezik vaginagőzölés(!) Hát baz+! (Sok hollywoodi sztár csináltatja. Tehát már nem csak herevasalás a módi.)
3. Vajna Tímea tényleg evett már aranyat, és büszkélkedett vele.
4. Rogán Cecica politikai előnyért „jópofisztorizva” felfedte egyszer, hogy sokáig nem mert Tónija közelében székelni.
5. Nem, nem vagyok aberrált. Nálam jobban senki sem undorodik az ürüléktől. (Röstellem, de pl. fiamat egyszer sem voltam képes tisztába tenni, annyira taszított a dolog. Viszont pelenkáit vasaltam. Mármint mosás után.)
6. Gondolkodtam, hogy kihúzom a szellencés részt. Végül benne hagytam, mert nem lepne meg ilyen szolgáltatás megszületése sem. Merga culpa)
7. Remélem, tudtam segíteni. Fogyókúrázóknak.
Első képünkön Rogán-Gál Cecília a jelenet olvasása után.
A másodikon Orbán Viktor kijelöli orrszarvúmódszerrel hatvanpusztai holdbirtokának csücskeit.
Szerző és forrás. George B. Wagner