Milyen rakétákat használnak az oroszok?

A háború legelején leginkább modern orosz rakétákat használtak – Iszkandereket és Kalibr rakétákat. Ahogy fogytak a készletek, a háború pedig elhúzódott, Moszkva egyre inkább nyúlt a régi, pontatlan, a szovjet időkben felhalmozott készletekhez. Miközben az Iszkanderek és Kalibr rakéták szárazföldi, illetve tengeri helyszínekről kerülnek kilövésre, addig újabban a rakétákat leginkább repülőgépekről, bombázókról indítják útjukra.

Az Iszkander egy szárazföldi indítású hadműveleti-harcászati rakétarendszer. A kilencvenes évek végén mutatták be, 2006-ban állították hadrendbe. Élesben először az orosz–grúz háború idején alkalmazták. A rakéta egy ballisztikus pályát követ, kilövés után lényegében felmegy az űrbe, a sztratoszférába, majd onnan akár nyolcezer kilométer/órás sebességgel csapódik a célpontjába. A rakéta közben teljes röppályáján irányítható marad, és képes radikális pályamódosításokra. A légvédelem gyakorlatilag nem tudja leszedni – legalábbis eddig. A norvég NASAMS rendszer elvileg megbirkózik az Iszkanderekkel, Ukrajna ebből a rendszerből az ősz folyamán kapott először. Az Iszkanderek hatótávolsága 500 kilométer, de létezik hozzá egy 2500 km hatótávolságú változat is. Pontossága öt–hét méter.

Kalibr – ennek a szárnyas rakétának a kifejlesztése még a Szovjetunió összeomlása előtt indult el. Hajókról lövik ki, jellemzően a fekete-tengeri vagy ritkábban a Kaszpi-tengeri flottáról. Óránként 900 kilométert tesz meg, és alacsony röppályán mozog.

Kh–101 – az egyik legmodernebb rakéta az orosz hadseregben, és egyben az egyik legdrágább is. Egyetlen rakétának a költsége bizonyos becslések szerint 13 millió dollárt tesz ki. Az orosz hadsereg-modernizáció egyik eredménye, 2012-ben állították hadrendbe. Ez a szárnyas rakéta nehezen észrevehető a radarok számára, és akár 5000 kilométer megtételére is képes tízméteres pontosság mellett. Általában stratégiai bombázókról, Tu–160-ról vagy Tu–95-ről indítják.

Kindzsal („Tőr”, Kh–47) – ez a legújabb orosz precíziós fegyver, amelyet 2018-ban jelentette be Vlagyimir Putyin. Egy levegőből kilőtt hiperszonikus rakéta, amely 4080 méterrel repül másodpercenként, háromezer kilométer hatótávolságra képes, és tulajdonságai miatt gyakorlatilag lehetetlen lelőni. Ez a rakéta azonban még nem került be tömegesen az orosz hadseregbe, mindössze néhány tucatot gyárthattak le belőle, amit jól mutat eddigi használata: becslések szerint legfeljebb 16 darabot lőttek ki belőle a háború eddigi kilenc hónapja alatt. Pontos gyártási költsége egyelőre nem ismert.

Kh–55 (illetve a modernizált változata, Kh–555) – nagyobb hatótávolságú szovjet szárnyas rakéták, amelyek azonban nem túl pontosak, a szórás 20–100 métert tesz ki. Stratégiai bombázókról indítják, és akár 3500 km megtételére is képes. Külön pikantéria, hogy ezeket a rakétákat a nyolcvanas években az ukrán Harkivban gyártották.

Kh–22, illetve ennek modernizált változata, a Kh–32 – az eredetit még az ötvenes években fejlesztették ki. A cél: nagy robbanóerő célba juttatása elsősorban az amerikai anyahajók megsemmisítéséhez. Egy ilyen rakétának csak a robbanófeje közel egy tonnát nyom, maga a rakéta pedig 12 méter hosszú. Ugyanakkor nagy súlya miatt rendkívül pontatlan – az eredeti változat szórása öt kilométert (!) tett ki. Pontatlansága miatt a Kh–22-es rakétákat a kétezres években leselejtezték és konzerválták. A Kh–32 ennek a modernizált változata, 2012-től érkezett az orosz hadseregbe.

Tocska–U rakéták használata hadgyakorlatok során 2017-ben. Az orosz védelmi minisztérium felvételei

Tocska–U – szintén szovjet fegyverek, amelyeket Oroszország korábban már kivont a használatból, most azonban ismét aktívan használják. 1975-ös fejlesztés, régi szerkezet, régen is gyártották, viszont nagyon olcsó, és nagy mennyiségben rendelkezésre áll. A hatótávolsága mindössze 120 kilométer, miközben elég nagy a szórása – akár 250 méter.

Orosz rakéták-Infogram

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy nincsenek pontos adataink az orosz rakéták áráról és darabszámáról – ezek szigorúan védett, titkos információk. A készletekről nemzetközi szervezetek, védelempolitikával foglalkozó intézetek készítenek becsléseket, és feltehetően a nyugati hírszerzés is előszeretettel szivárogtat erről szóló információkat. Az árak esetében alapvetően Oroszország korábbi katonai exportszerződéseiből indulnak ki, amelyek általában karbantartást, oktatást és más szolgáltatásokat is magukban foglalnak. Bizonyos fegyverek esetében, mint a négy éve bemutatott hiperszonikus Kindzal rakéta, még megközelítő becslésünk sincs a rakéta áráról.