Egy 2023. május 9-én megjelent friss interjúban Parti Nagy Lajos arról mesélt, hogy mit gondol Magyarország jelenlegi politikai berendezkedéséről, a kultúra hazai helyzetéről, az ellenállás hiányáról, a meghunyászkodásról, valamint az ország jövőjéről.

A magyar irodalmi élet egyik legkiemelkedőbb alakja, Parti Nagy Lajos a 24.hu-nak adott interjújában kendőzetlenül, vehemensen fogalmazza meg véleményét számos közéleti témában. Nem kímélte sem a politikai élet szereplőit, sem a kulturális tér jelenlegi működését.

Dacára a lejtős pályának, a sumákolásoknak, a választási rendszer kificamításának, az a helyzet, hogy ez a választás nem kellett elcsalódjon. Hanem rendesen elveszítette az ellenzék. Ami az új ciklus negyedén túl se változott

– fejtette ki a 24.hu-nak Parti Nagy Lajos a 2022-es választásokkal kapcsolatban. Elmondása szerint fájdalmas volt a felismerés miszerint ő is egy kommunikációs buborék foglyaként látta csupán az eseményeket.

Hiányolja a forradalmat

A Kossuth-díjas költő mind a mai napig rendszeresen készít közéleti publicisztikákat, bár néha maga is megkérdőjelezi, hogy van-e értelme. Ennek ellenére az élete részeként gondol erre, nem szeretne kedvtelenségből, vagy szeszélyből megfutamodni és beletörődni. Fontosnak tartja, hogy vannak – akár önként szabott – határidős munkái, amik meggátolják azt, hogy „feloldódjon” a halogatás bűvkörében.

Az interjúban több ízben állást foglal különféle politikai kérdésekben. Hiányolja azt a céltudatos, agilis, fiatal réteget a kormánypárton belül, akik kirobbanthatják saját forradalmukat, és úgy gondolja, hogy a vezetés lojalitási koncepciója még régi rendszerekhez képest is jóval keményebb.

„Hát hogy nincs valakiben annyi düh, frusztráció, vagányság, ambíció, hogy na, próbáljuk meg?! Hogy nem látnak előre öt, tíz, tizenöt évre? Azt hiszik, hogy ez örökké így lesz, és a végtelenségig mehet ez a tahóság és mohóság? Vagy bele se mernek gondolni, mi lesz, ha egyszer vége szakad ennek a rémálomnak?” – mondta, majd hozzátette:

Azt hiszik, megtarthatják az arcukat, pedig Orbánt szolgálni durvább, mint annak idején Rákosi vagy Kádár talpát nyalni, ugyanis most nincs az a csonttörő kényszer, ami az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek hivatalnokait nyomorította.

A beszélgetésben szóba került a „faji kérdés” is, melyről Parti Nagy Lajos úgy gondolja, hogy egy kivételesen őszinte gondolatvezetés a kormány részéről. Szerinte célzott üzenet volt bizonyos jobboldali köröknek, szándékos provokáció. Ennek kapcsán továbbkanyarodik a téma a nyelvi változásra, melyet jóval kevésbé lát problémának a költő.

A nyelv mindenek felett

A költő arról is beszélt: bár rombolónak éli meg a kormány kommunikációját, úgy véli, hogy egy politikai rendszer sem rendelkezik akkor erővel, hogy maradandó kárt okozzon a nyelvben. Arra hivatkozik, hogy a múlt század négy évtizedes szovjet megszállása sem volt képes gyökeret verni a nyelvben, ezért a jelenleg közel két évtizedes rezsim sincs még abban a helyzetben, hogy erre képes legyen.

Orbán a nyelvhasználók ingerküszöbének emelésében ért el figyelemre méltó eredményt, hiszen a fajozáson, a magyar életformán és a magyar élettéren ma már nem akad fenn senki. Jöhet a mélymagyar meg a talajgyökér meg a vérrögvalóság, hátha azokról is sikerül levakarni a nyilas felhangokat. De ezek mind csupán nyelvi slágerek, randa bombasztok, feltűntek Horthy, majd Szálasi idején, aztán gyorsan kivesztek... A nyelv lerázza magáról a divatot, a politikai erőszakot, a valós változásokat viszont beépíti

– fogalmazott Parti Nagy Lajos.

Hozzáfűzte: kommunikációs eszközeiben a jelenlegi politikai vezetést a náci és bolsevista rendszerekhez hasonlítja, még akkor is, ha a politikájukban nem ezeket az ideológiákat képviselik. Szerinte „a cél szentesíti az eszközt” megközelítés jellemző a kormánypártokra, bár azt pozitívnak ítéli, hogy a hely és kor, amiben élünk, nem a fekete ablakos, éjszaka halálba fuvarozó kocsik világa.

Arra is kitért, hogy szerinte épp azért nem nő elégséges mértékűvé a belső feszültség egy általános ellenálláshoz, mert a nyitott országhatárok, szabad választások és ellenzéki médiumok léte

pont annyira finomít a nyomáson, hogy az ne robbanhasson ki.

Parti Nagy Lajos a hazai politika más képviselőiről is konkrét véleményt formált. Míg a Jobbik bukását többek közt a politikai pragmatizmus és a néppártosodás margójára írja, addig hátborzongatónak ítéli, hogy az elmúlt húsz év hazai politikája szinte kizárólag Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc párharcáról szól. Mint mondta: jelenleg nem tud a hazai közéletből olyan politikust kiemelni, aki számára szimpatikus lenne.

Az irónia halála

A költő arra is kitért, hogy a Kétfarkú Kutyapártot kedveli a maga módján, de úgy véli: onnantól, hogy bejutnának a parlamentbe, azonnal élét vesztené az egész kezdeményezés, mert kompromisszumokban veszne el az iróniájuk szépsége.

Szerinte jelenleg az egyik leghasznosabb döntés az lenne, ha az utcáról indulna a politikai ellenállás, akik pedig nem értenek egyet az államvezetéssel, saját hitelességük megőrzésért inkább adják vissza elnyert mandátumukat a tiltakozás jegyében.

Az ellenzéki pártok elindulnak a manipulált, ab ovo elcsalt választáson, beülnek a kétharmados parlamentbe, és a fideszes képviselőkkel együtt felveszik az egyre tekintélyesebb bérüket. Megmagyarázzák, hogy odabent legalább hallathatják a hangjukat, amiben tulajdonképpen van ráció, csak mégis valahogy elég penetráns. Nem csupán gondolom, inkább érzem, hogy rég meg kellett volna szakítani minden kapcsolatot a rezsimmel. Kimondani, hogy igen, noha kemény egzisztenciális következményeket ró ránk, mégis kívül maradunk, visszaadjuk a mandátumot. És ezzel a hitelességgel irány az utca, tessék onnan politizálni végig egy ciklust. De persze könnyen mondom én helyettük

– vázolta. 

Külön elkeserítőnek tartja, hogy a legszegényebb réteget a legtöbb politikai csoport mindössze arra használja, hogy zászlóra tűzve jól csengjen a kampányban, de valós támogatást ritkán kapnak. Úgy véli, hogy a szegényebb rétegben nagyobb az egzisztenciális félelem, mint az akarat és düh, amivel változtatni tudnának a sorsukon, külső segítséget mégsem kapnak.

Parti Nagy Lajos az elszegényedő művészekről is beszélt az interjúban. Az általa vegyes megítélésű Magyar Művészeti Akadémia szerinte abban mindenképp pozitív, hogy megóv az éhezéstől néhány olyan alkotót, akik valóban hozzáadnak a magyar kultúrához. Ettől függetlenül a költő sosem csatlakozna az MMA-hoz, igyekszik távol tartani magát a kormányközeli kapcsolódásoktól.

Ennek ellenére a Digitális Irodalmi Akadémiáról némileg máshogy vall, melynek alakulása óta tagja. Az onnan befolyó összegre, mint felhasználási díjra hivatkozik, amiért cserébe az akadémia digitálisan kiadhatja az ő műveit. Ettől függetlenül a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőségi váltása után megfogadta, hogy oda többé be nem teszi a lábát:

Azt gondoltam, amíg az einstand tart, én nem megyek oda. Ilyen tiltakozós vagyok, ez ebből az interjúból is kiderül.

– nyilatkozta az interjúban.