A Szovjetunió összeomlását követően ugyanakkor szinte az összes fürdő bezárt, és már csak egyetlen várja az érdeklődőket.

A Grúziában található Tskaltubo ugyan a látnivalók tekintetében nem számít a világ legnépszerűbb városának, ám eseménydús múltra tekint vissza. A legutóbbi mérések szerint körülbelül 11 ezren lakhatnak a területen, amely sok karsztbarlanggal büszkélkedhet. Közéjük tartozik a Satsurblia, ami az egyetlen barlanggyógyászati objektum ebben a régióban. A barlang ugyanis olyan egyedi éghajlati környezettel rendelkezik, amelynek köszönhetően a légúti betegségekben szenvedők Mekkájává vált. Itt speleoterápiát alkalmaznak, azaz a földalatti mikroklímának az egészségre gyakorolt jótékony hatását használják ki. A Tskaltubóban rejlő lehetőségekre ráeszmélve 1920-ban kezdtek el azon gondolkodni, hogy szanatóriumokat, gyógyfürdőket hozzanak létre a térségben. Az építkezés 1926-ban vette kezdetét, majd 1931-re a Grúz Tanácsköztársaság rendelete szerint már balneológiai központként hivatkoztak a városra. 

Tskaltubo ugyanakkor a szovjet megszállás alatt – ami 1936–1991 között tartott – nőtte ki magát igazán üdülőközponttá, évente mintegy 125 ezer látogatót vonzott. Bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szovjet uralom alatt a grúzoknak évente két szabadságot engedélyeztek, és akkor is az államilag támogatott komplexumok valamelyikébe küldték őket, nem volt választási lehetőségük. Tskaltubóban összesen 19 szanatóriumot hoztak létre, gyógyfürdőket, üdülőparkot, illetve tudományos intézetet. A térség egyik különlegessége, hogy a forrásvizeik radont tartalmaznak, ami az egyik legnehezebb gáz. A rádiumból keletkezik, azonban a természetben is megtalálható a kőzetekben és a talajban. A radioaktív háttérsugárzás körülbelül 40 százalékát a radon és rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák, melyek jelen vannak a lakóhelyiségek légterében és kisebb koncentrációban a szabad levegőben is. Bár egyes felmérések szerint a radonnak lehet egészségkárosító hatása, természetes gyulladáscsökkentőnek tartják, ami hamar elillan az emberi szervezetből. Magyarországon is találhatóak radontartalmú gyógyvizek, köztük például a budapesti Rudas Gyógyfürdőben.

A legrégebbi történelmi feljegyzések szerint már a 7–9. században úgy tartották, hogy Tskaltubóban vannak a halhatatlanság vizei, így nem meglepő, hogy a gyógyfürdőkben egyidőben többek között keringési, idegi, mozgásszervi, nőgyógyászati panaszokkal küzdőket kezeltek, továbbá bőrbetegeket. A 70-es évektől kezdve pedig már a speleoterápia is felkerült a palettára, azaz a helyi barlangok nyújtotta környezetet kihasználva tüdőbetegeket gyógyítottak. Az Oxfordi Egyetem kutatásai azóta már kimutatták, hogy a zárt terekben (például lakásokban) felhalmozódó radon felelős Európában a tüdőrákos esetek 9 százalékáért, az összes rákos megbetegedés 2 százalékáért, a dohányosoknál pedig a radon 25-szörös kockázatot jelent. Sőt, a tüdőrákot okozó tényezők között a radon a cigaretta után a második helyen áll, ám nem emiatt fellegzett be végül a tskaltubói üdülőközpontoknak, hanem a Szovjetunió összeomlása miatt.

Sztálin kedvence volt

Tskaltubo aranykoráról, illetve szellemvárossá válásáról a napokban a Yes Theory nevezetű YouTube-csatorna tett közzé egy rövidfilmet, amelyben mindamellett, hogy bemutatják, hogyan néznek ki jelenleg a korábban több mint százezer embert vonzó komplexumok, a helyiekkel szóba elegyedve elevenítik fel a grúz város múltját. A videó szerint a felhúzott 19 gyógyfürdőből ma már csak egyetlen működik a városban, ami a Spring 6., azaz 6. forrás nevet viseli, és kifejezetten a néhai szovjet diktátornak, Sztálinnak készült. Ahogy a felvételen az egyik helyi lakos, a 24 éves Lucas kifejti, az 1950-ben épült intézményt – ahogy több másikat is – német hadifoglyok építették, akiket a második világháború alatt fogtak el az oroszok. A Spring 6. a ma működő legnagyobb termálfürdő, amelyet a Szovjetunió összeomlását követően 2011-ben újítottak fel, azonban a berendezésekben, illetve az építészeti megoldásokban máig visszaköszönnek a régi szovjet idők. 

Amikor Sztálin érkezett, négyezer pluszdolgozót béreltek fel, hogy mindennel végezzenek időben, és privátban fürdőzhessen

– jelentette ki Lucas, hozzátéve: abban az időben még külön orvosi engedélyre volt szükség ahhoz, hogy valaki megmártózhasson a gyógyfürdők valamelyikében. 

A szovjet vezető – akinek uralma alatt 9 millió civil halt meg – egyébként Grúziában született, de főleg akkor tért vissza az országba, amikor pihenésre vágyott. 1951-ben egy külön fürdőrészt építettek a kedvéért a Spring 6 területén, ám ezt csak egyszer használta, mivel 1953-ban meghalt. 

Rothadásra ítélt házak

Ahogy a videóban látható, Tskaltubo ma már csak árnyéka régi önmagának, és az üdülőközpont helyett elhagyatott szanatóriumok, vasútállomás, posta vagy épp egy lakatlan KGB-épület fogadja az arra tévedőket. A szovjet infrastruktúra szinte minden elemét hátrahagyták, amelyek őrzik annak a kornak a lenyomatát. Bár egyes gyógyfürdőket megvásároltak, és tervben van a felújításuk, Tskaltubo jelenleg üres, rothadásra ítélt, történelmi értékkel bíró épületekkel van tele, és a település nagy része igazi szellemváros. A helyi lakos, Lucas elmondása szerint gyerekként sokszor mászkáltak az elhagyatott házak környékén, hogy felfedezzék a környéket, bár fiatalkorát nem úgy töltötte, ahogy a legtöbben.

2000-ben születtem, nem ez volt a legjobb időszak arra, hogy valaki gyereket vállaljon. Anyám bevándorló volt, aztán hatéves koromban Görögországba költözött, hogy anyagilag támogatni tudja a tanulmányaimat, a ruházkodásomat

– jelentette ki, megjegyezve, az apai nagyszülei nevelték fel őt, akikkel jelenleg is él:

Ez nem csak az én sztorim, hanem a 2000-ben született grúzok 80 százalékáé. A legtöbbünk családja, édesanyja, édesapja elhagyta az országot, hogy segítsen minket.

Lucas állítása szerint annak ellenére, hogy külföldre költözött édesanyját 11 éven át nem látta, nem szenvedett hiányt semmiben, mivel nagyszülei pótolták ezt az űrt, és mindent megadtak neki. Mint kiemelte, felmenői olykor visszasírják a szovjet időket, mivel mindenkinek volt munkája, pénze, és minden olcsó volt, azonban amiatt máig dühösek, hogy a szovjetek próbálták elvenni a grúzok identitását. Hozzátette, a Szovjetunió megszűnését követően Grúziában nem volt elektromosság, sem étel, így az emberek sorban álltak a kenyérért, de csak meghatározott mennyiségben kaphatott minden család. Kemény idők jártak az országban akkor, viszont mára sokat javult a helyzet. 

Él még a remény

Napjainkban évente alig 700 turistát fogadnak Tskatubóban, viszont a fürdőkomplexumok bezárása után az épületeket a 90-es években a háború sújtotta területekről lakóhelyüket elhagyni kényszerülő menekültek elszállásolására használták. Mindez az Abháziához köthető konfliktusra vezethető vissza, ami egy tisztázatlan státuszú, 1992 óta jogilag független állam, ám a függetlenségét csak Oroszország, Szíria, Nicaragua, Venezuela, a Dnyeszter Menti Köztársaság, Dél-Oszétia és Hegyi-Karabah ismeri el, míg a többi ország Grúzia részeként tekint a térségre. A Szovjetunió összeomlását követően az ottani lakosok 80 százaléka hagyta el a régiót, őket Tskaltubóban helyezték el.

Mint azt a videóban az egyik megszólaló, a szanatóriumok valamelyikében 33 éven át élő nő kiemelte, a boldogságukat Abháziában hagyták, de nem volt más választásuk. Kiemelte, az országban háború dúlt, miután az oroszok elfoglalták a területet, a gyerekei kicsik voltak, a férjét pedig meglőtték, így menekülniük kellett. Ahogy megjegyezte, még mindig fáj a szívük a történtek miatt, és reménykednek abban, hogy egyszer hazatérhetnek Abháziába.