Államcsőd közelben lebegünk!

A tanulmányokat jegyző szakemberek azt illetően közös állásponton vannak, hogy a következő év kedvezőbb gazdasági és fiskális mutatókat hoz majd, ám arra többen is felhívták a figyelmet, hogy a célok teljesüléséhez nagyon fontos lenne a költségvetési fegyelem, a szigorú és rendszeres monitorozás.

Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék vezető közgazdásza előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt években trendszerűen az év utolsó hónapjában kiugró mértékben ugrik meg a költségvetés havi kiadása, ami elsősorban az elsősorban az egyedi működési, dologi kiadásoknak köszönhető. Éppen ezért arra kell számítani, hogy ez a statisztikai törvényszerűség idén is megfigyelhető lesz, ami bizonytalanná teszi az idei 4,5 százalékos hiánycél teljesülését. Ez egyébként nem lenne lehetetlen, de ahhoz fegyelmezett költségvetési politikát kellene folytatni.

Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója is megjegyezte az előadásában, hogy az elmúlt években nem volt olyan, hogy ne az év utolsó hónapjaira koncentrálódtak volna a költségvetés kiadásai. Éppen ezért az ismert adatok alapján ők arra számítanak, hogy sokkal inkább 5 százalék lesz a költségvetés idei GDP-arányos hiánya, hiszen azt nem tudni egyelőre, hogy vajon csillapodott-e a kormány nagyon erős év végi költési hajlandósága.

Kritikaként fogalmazta meg azt is, hogy a kormány évek óta félretervezi a legfontosabb makrogazdasági adatokat, ami nyilván erősen összefüggésben van a költségvetés korai (nyár eleji) elfogadásával.

Bár Palócz díjazta, hogy idén visszatértek a Pénzügyminisztériumban az őszi elfogadáshoz, azt sajnálja, hogy ezt csak egyszeri kivételes alkalomnak tartja a kormány, hiszen nyár elején meg azt sem lehet látni, hogy az adott év hogyan fog alakulni, nemhogy tudni lehessen, mi lesz majd a következőben.

„Ez még nagyobb tévedésekhez vezet az előrejelzésekben. Amikor 4 százalékos növekedéssel számolt a kormány, az elemzői konszenzus már csak 2,8 százalék, a piac tehát már akkor jelezte, hogy ez a 4 százalék túl van értékelve. Dupla probléma is van tehát: a túl korai tervezés és a tények figyelmen kívül hagyása”

– magyarázta Palócz Éva.

A vezérigazgató szerint egyébként a jövő évi kormányzati 3,4 százalékos GDP-előrejelzés is túlzó mértékű, a Kopint-Tárki ugyanis legfeljebb 2-3 százalék közötti növekedést vár 2025-re.

A költségvetési hiány volt előadásának fókuszában Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának is, aki szerint az idei évben már egy 7,2 százalékos utolsó negyedéves GDP-arányos deficittel is meglehet a 4,5 százalékos hiánycél, ám ennek feltétele a kiadások szigorú kontrollja. 2025-re pedig már némileg könnyebb költségvetési helyzetre számít az idei évnél a kamatkiadások alakulása miatt, bár számos kockázatot azonosított a szakember.

Nevezetesen kérdés, hogy teljesülni fog-e a várt gazdasági növekedés, hogyan alakulnak az energiaárak, mi lesz az uniós forrásokkal és a költségvetési tartalékkal. A költségvetés konszolidációjában mindenesetre nagy szerepe lesz a kamatkiadások csökkenéséhez, ami nagyban hozzájárult tavaly és idén is a költségvetési hiány emelkedéséhez. Jövőre számításai szerint a GPD egy százalékával csökkennek majd a kamatkiadások, és ez nagyjából pont ennyivel fogja a hiányt is mérsékelni.

A kamatkiadások emelkedéséért egyébként egyértelműen az inflációkövető lakossági állampapírok a felelősek, az infláció jelentős mérséklődése azonban csökkenti majd a jövő évi kamatterheket. Baksay szerint egyébként jól érzékelteti, hogy mekkora problémát is tudnak okozni ezek az állampapírok, hogy miközben a teljes államadósságnak csupán a 14 százaléka függ az inflációtól, a kamatkiadások 32 százalékáról mondható ez el.

A kamatkiadások kedvezőbb alakulása mellett azonban számos kockázat övezi jövőre az infláció alakulását, erről már Hegedűs Tamás, a Századvég elemzője beszélt. Szerinte az bejelentett adóemelések, a gyors bérnövekedés, a forint árfolyama mind veszélyt jelentenek. Ami pedig a gazdasági növekedést illeti, a külső, elsősorban a német kereslet alakulása és az USA gazdaságpolitikája és a geopolitikai események veszélyeztethetik a magyar növekedést. A Századvég egyébként az idei 0,3-0,5 százalékos GDP-növekedés után változatlanul 3,8 százalékos bővüléssel számol. Hogy ebben mekkora szerepe lehet majd a lakosság költéseinek, az egyelőre bizonytalan, hiszen a gyors reálbér-növekedés ellenére óvatos a lakosság és alacsony a költési hajlandósága.

Az elemzőcég saját felmérése szerint a reálbér-növekedésből származó többletet csak a lakosság 10 százaléka költené el fogyasztásra, 50 százaléka pedig megtakarításra.

Tényleg fájni fog a magyar gazdaságnak Trump elnöksége?

Nagy kérdés lesz az is, hogy mit hoz Trump elnöklése Európa és Magyarország számára – erről már Szilágyi Katalin az Innovatív Közgazdasági Megoldások/OG Research vezető közgazdásza beszélt. Kutatásukban különböző modellek segítségével vizsgálták meg a különböző forgatókönyvek hatásait Trump kampányígéretei és a nyilvánosan megfogalmazott tervei alapján. Trump hivatalba lépésével az adórendszerben és az állami újraelosztás, a bevándorlás, az energiapolitika és a kereskedelempolitika területén várhatóak jelentősebb változások.

Az állami újraelosztás területén a következő 10 évben jelentős állami kiengedés várható, bevándorlás területén leginkább a különféle tartózkodási engedélyek szigorítására, felülvizsgálatára lehet számítani, az energiapolitikában a párizsi klímaegyezmény felmondása, ennek révén növekvő olajipari beruházásokra, növekvő olajkínálatra és csökkenő olajárakra lehet számítani. A kereskedelem területén pedig a védővámok bevezetése várható.

Utóbbi kapcsán a modellek alapján érdekes következmény, hogy pont az európai termékeket is érintő 10 százalékos vám kivetésének lenne nagyobb hatása az amerikai gazdaságra, 3 év alatt összesítve 1,5-3 százalékkal esne vissza a GDP, míg kínai 60 százalékos vámnak sokkal kisebb hatása lenne.

Az európai gazdaságot nézve a külső kereslet, főleg a kínai miatt az európai gazdaság potenciális növekedése lassulni fog, az inflációra nézve viszont egyelőre bizonytalanok a várható hatások, hiszen egymással ellentétes tényezők fognak dolgozni. Az olajárak és a kereslet csökkenése az inflációt mérsékli, a vámok viszont az infláció növekedését okoznák, ám várhatóan az előbbi tényező hatása érvényesül majd jobban.

A magyar gazdaság is gyengülő növekedési kilátásokkal nézhet szembe Trump intézkedései miatt, hiszen a külső kereslet, a kínai export és a kínai beruházások is egyaránt csökkenni fognak.

Viszont emelkednek majd a finanszírozási kockázatok, a nagyobb globális bizonytalanságok miatt a nemzetközi befektetők ugyanis kevésbé kockázatok megtakarítási és befektetési formákat keresnek majd.

Mindezek következményeként a jelenlegi szinthez képest is akár további 7 százalékkal értékelődhet le a forint.

Gyászos állapotban van a magyar gazdaság!

„Bármennyire is szeretnénk semleges politikát folytatni, nem fog menni, hiszen ki vagyunk szolgáltatva a világgazdasági történéseknek”

– vezette fel az előadását Belyó Pál, az ECO-VISTA Kft. ügyvezető igazgatója.

Mára Magyarország majdnem minden mutatóban elmarad a környező országokhoz és a visegrádi négyekhez képest is, megemlítette az egy főre jutó GDP-t, a megújuló energiákat vagy a külföldi működőtőke-beruházást. Szerinte a forint árfolyamának hullámzása is azt mutatja, hogy akár egy külföldi (spekulációs - szerk.) támadásnak is ki lehetünk téve.

Nem segít Magyarország helyzetén az sem, hogy rendre nyár elején fogadják el a következő évi költségvetést, ami nem csak a bizonytalanságok miatt aggályos, hanem azért is, mert a költségvetés tervezése teljesen elszakadt az adótörvények elfogadásától, ami viszont változatlanul az őszi hónapokban esedékes.

Csath Magdolna, egyetemi tanár, a Budapesti Metropolitan Egyetem kutatóprofesszora, az MKT Innovációs Szakosztályának alelnöke előadásában hazánk versenyképességi problémáira hívta fel a figyelmet. Kiemelte,

2020-tól lefelé csúszik az ország a versenyképességi rangsorban, az akkori 47. hely után ma már csak az 54.-ek vagyunk. A legnagyobb visszaesést, 17 helyeset a gazdasági teljesítmény tekintetében produkálta az ország, de egyik almutatóban is sikerült javítani ebben az időszakban: romlott a kormányzati hatékonyság, az üzleti hatékonyság is, egyedül az infrastruktúra terén látni stagnálást.

A közgazdász „bátor” módon a versenyképességi lista harmadik helyén álló Dániával vetette össze Magyarországot. Míg előbbinek a gazdasága diverzifikált, sok fiatal és dinamikusan növekvő cég van, addig hazánkban monokultúrás gazdaság kezd kialakulni, és lemaradnak az innovációs teljesítmények is. Érdekes ebből a szempontból, hogy Dániában a cégek maguk érzik úgy, hogy pénzt kell költeniük a kutatás-fejlesztésre, az állam alig fektet pénzt ebbe a területbe, mégis vezető innovációs teljesítményeket mutat fel az ország. Míg nálunk alacsony a termelékenység és a digitalizáltsági szint, Dániában ez magas, ahol egyébként kiszámítható gazdaságpolitika van szemben a magyar, olykor piactorzító hatással járó állami intézkedésekkel.

A szakember előadásában nem sok jót vázolt fel a magyar gazdaság mutatóiról: visszaeső versenyképességről, alig javuló innovációs indexről, rendkívül alacsony termelékenységről és feldolgozóipari termelékenységről, és alacsony tőkehatékonyságról beszélt.